Bálint a mai Hollandia területéről származhatott. Nagy Szent Leó pápa adott neki püspöki megbízatást a Római BirodalomRaetia nevű provinciájába. Legendájának egyik változata szerint háromszor próbált letelepedni és téríteni Passauban, de mindháromszor elűzték, ezért az Alpokba húzódott vissza és ott is halt meg. 475 körül hunyt el, és a Mais (ma Merano) melletti Zenoburgban (Monte di Zeno) temették el. Tiszteletéről már a 6. században tanúskodik Venantius Fortunatus és Arbeo freisingi püspök. Ereklyéit III. Tasziló bajor herceg 764-ben a passaui Szent István-dómba vitette. 1120-ban Bálint püspök koporsójának fölnyitásakor a holtteste mellett egy ólomtáblára írva megtalálták életrajzát is.
Tiszetelete
Bálint tisztelete elsősorban a német nyelvterületen terjedt el. Erről tanúskodik már a 6. századbanVenantius Fortunatus és Arbeo freisingi püspök. Terni Szent Bálinttal együtt az epilemsziában szenvedők védőszentje. A nyavalyatörősök a nyakukban hordott úgynevezett bálintkereszttel, frászkereszttel (Valentinskreuz, Fraisenkreuz) a betegség elriasztását célozzák. A Passaui egyházmegye patrónusaként tisztelik, ünnepnapja itt főünnep, a vízkereszthez való közelsége miatt azonban július 1-én tartják. Ünnepnapja egyébként január 7.
