Révész János, 1898-ig Riszdorfer (Nyíregyháza, 1863. március 17. – Nagybánya, 1933. december 18.) elbeszélő, egyházi író, szerkesztő, evangélikus lelkész. Révész Mitó apja.
Riszdorfer János városi főjegyző és Nádassy Zsuzsánna nemes szülők fia. Hat évig a nyíregyházi gimnáziumnak volt a növendéke. Miskolcon érettségizett, Pozsonyban, az evangélikus teológián szerzett lelkészi diplomát. Szülei elszegényedvén, 16 éves korától kezdve maga tartotta fenn magát; írnokoskodott különböző hivatalokban, írt a hírlapokba és nevelősködött. Riszdorfer családi nevét 1898-ban változtatta Révészre. 1885-től élete végéig Nagybányán volt lelkész, egyházkerületi számvevőszéki elnök, törvényszéki bíró, vármegyei tanácsos. A Petőfi-tábla leleplezésekor 1899. szeptember 8-án Nagybányán és a Lendvay-szobor leleplezésekor 1900. november 11-én ugyanott mondott ünnepi beszédet.
1885-től jelentek meg írásai a Nagybánya és Vidéke című lapban, amelynek 1891-től felelős szerkesztője, 1903-tól laptulajdonosa lett. Ezenkívül 1905-1919 között Soltész Elemérrel közösen szerkesztette az Igehirdető című egyházi lapot. Cikkei, tárcái, tudósításai jelentek meg saját lapjain kívül a Szamosban és a Keleti Újságban is. Teleki Sándor és Törökfalvi Papp Zsigmond barátja; az általa szervezett irodalmi esteken Nagybányán Jókai Mór, Krúdy Gyula, Zempléni Árpád, Benedek Elek, Ferenczy Zsizsi, Szentimrei Jenő, Tamási Áron, Tabéry Géza, Tavaszy Sándor és mások léptek fel.
Szerepe volt a nagybányai festőiskola létrehozásában, a festőtelep kiépítésében és általában Nagybánya városrendezésében.
Művei mind Nagybányán jelentek meg.