A román konkordátum értelmében az 1930. június 5-én megalapított Temesvári egyházmegye első püspöke lett, székét szeptember 29-én foglalhatta el. Elődeinél fontosabbnak tartotta a hívőkkel való közvetlen érintkezést, templomok sorát szentelte fel, s bérmaútjain a legtávolabbi falvakat is felkereste.[2]
Az 1930-as években megpróbálta az egyházmegyét távol tartani a politikai feszültségektől.[2]1934-es berlini látogatásakor fogadta őt Adolf Hitler is,[2] akinél sikertelenül próbált engedményeket elérni. 1941-ben arra kényszerült, hogy az egyházi iskolákat átadja az NSDAP der deutschen Volksgruppe in Rumänien nevű nemzetiszocialista szervezetnek.[3]1939 és 1944 között a román szenátus tagja volt. Német nemzetiségét intézkedéseiben is éreztette: a szemináriumban éveken át nem, vagy csak alacsony szinten oktatták a magyar nyelvet, így onnan magyarul nem beszélő papok is kikerültek; emellett szerepe volt abban, hogy a bánáti svábok elfordultak a magyaroktól. Az 1944 végi német kitelepülés, majd kitelepítés a hívek számát jelentősen csökkentette.
Az 1948. augusztus 4-én kiadott román kultusztörvény már a temesvári egyházmegyét sem ismerte el önálló püspökségnek.[2] Ez évtől csupán mint esperesség folytathatta tevékenységét. A szerzetesrendek és a különböző egyházi szervezetek működését betiltották. A papi szemináriumot és a felekezeti tanintézeteket bezárták, az épületeket elkobozták.[4] Amikor szovjet kezdeményezésre az egyházat a békepapság intézményével próbálták megosztani, Pacha Ágoston éles hangú körlevélben ítélte ezt el, amit 1950. június 4-én olvastak fel a Temesvári székesegyházban.[2]Július 19-én Pacha püspököt letartóztatták, és a szeptember 11–17. között a bukaresti katonai törvényszéken megrendezett kirakatper során az akkor 81 éves püspököt állítólagos vatikáni kémként 18 évi fegyházra, 50 ezer lej perköltségre és Heber János (1910–1988) egyházmegyei titkárral közösen 306 ezer lej kártérítésre ítélték.[2][3]
A börtönben csaknem teljesen megvakult. 1954. május 31-én bocsátották szabadon, haláláig újra kormányozta az egyházmegyét. Sírja a temesvári székesegyházban található.[2]
Művei
A magyarok nagyasszonyának tisztelete Temesvárott. Temesvár, 1901
Isten gondot visel. Szilveszter-esti szentbeszéd. Temesvár, 1907
.svg){kind=small}
