Az Oránia–Nassaui Hercegség, (más neveken Oranien-Nassau, Nassau-Orange) a Német-római Birodalom egyik hercegsége volt 1702 és 1806 között az Alsó-rajna–vesztfáliai körzetben és az Oránia–Nassaui-ház adta uralkodóit.
III. Vilmos, Anglia, Skócia és Írország királya, Hollandia helytartója (stadhouder), Oránia–Nassau hercege 1702-ben törvényes örökös nélkül hunyt el. Birtokainak egy részét és az Oránia hercege címet unokatestvére, János Vilmos Friso, Nassau–Dietz hercege örökölte .
A Nassau–ház további ágai kihalásának következtében egyre több terület került a hercegséghez, míg végül 1743-ra az összes területet, amit addig az Ottó-ág irányított, az Oránia–Nassaui-ág örökölte meg.
A napóleoni háborúk idején, pontosan 1806. július 12-én VI. Vilmos herceg elvesztette a hercegség feletti jogát és területeit felosztották a Bergi Nagyhercegség, Nassau–Useen hercege és Nassau–Weilburg hercege között. Az Orániai Hercegség is elveszett 1808-ban.
1813-ban VI. Vilmos visszavette a területeit, amiket a Bergi Nagyhercegség kapott meg valamint megszerezte Westerburg és Schadeck hűbérbirtokait (Herrlichkeit) és az egykori Wied-Runkel Grófságnak azon részét, ami a Lahn folyó jobb partján fekszik. A bécsi kongresszuson viszont ezt az összes területet a Porosz Királyság kapta meg, Luxemburgért cserébe. A poroszok átadták ezeket a területeket (Siegen kivételével) a Nassaui Hercegségnek (így egyesítve a Nassau-ház Ottói- és Walmar-ágait).
1815-ben így VI. Vilmos orániai herceg I.Vilmos néven holland király és luxemburgi nagyherceg lett.
Területe az egykori Alsó-rajna–vesztfáliai körzetben helyezkedett el. Ma hajdani területei Németországban találhatók.
A részleges családfán csak a hercegi cím követéséhez szükséges személyeket tüntettük fel. Az első zárójeles évszám-pár a születés és halál időpontját, a koronás zárójeles az uralkodás kezdetét és végét mutatja.
https://www.royal-house.nl/topics/orange-and-nassau/history