János Vilmos Friso (1687. augusztus 4. – 1711. július 14.) Nassau-Dietz és Oránia hercege, Frízföld és Groningen helytartója, de nem az összes holland tartományé – így egy időre ismét a nemzetgyűlés kezébe került a legfőbb hatalom.
Élete
Frízföld és Groningen helytartójának, II. Henrik Kázmérnak és Anthalt-Dessaui Henrietta Amáliának fiaként született. 1696-ban örökölte édesapja címeit, és a gyermektelen III. Vilmos holland helytartó még 1695-ben őt nevezte meg örökösének. Vilmos 1702-es halála után a tartományok megtagadták János Vilmos Frisótól a főhelytartói címet, ezzel megkezdődött a holland történelem második stadhouder nélküli korszaka (1702–1747).[1]
János Vilmos Friso hadvezérként ugyanakkor sikeresnek bizonyult a spanyol örökösödési háborúban. 1709-ben feleségül vette Mária Lujza hessen–kasseli őrgrófnőt. Már küszöbön állt az I. Frigyessel való megállapodása, amikor 1711-ben Hágában egy hajóbaleset során vízbe fulladt. Halála után hat héttel született meg a fia, aki IV. Vilmos néven örökölte birtokait.[1]
Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. Szerk. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4
_by_Lancelot_Volders.jpg)
.svg)
