Nino Manfredi

	Nino Manfredi
	1990-ben
Született	Saturnino Manfredi; 1921. március 22.; Castro dei Volsci
Elhunyt	2004. június 4. (83 évesen); Róma
Állampolgársága	olasz (1946. június 18. – 2004. június 4.); olasz (1921. március 22. – 1946. június 18.);
Nemzetisége	olasz
Házastársa	Erminia Ferrari (1955. július 14. – 2004. június 4.)
Gyermekei	Luca Manfredi; Roberta Manfredi;
Foglalkozása	komikus; filmrendező; forgatókönyvíró; színműíró; énekes; író; szinkronszínész; filmszínész; színházi színész; televízióműsor-vezető; televíziós színész; színész; rendező;
Tisztsége	UNICEF jószolgálati nagykövet
Iskolái	La Sapienza Egyetem; Accademia Nazionale d'Arte Drammatica Silvio D'Amico;
Kitüntetései	David di Donatello for Best Actor; David di Donatello for Best Script; David di Donatello-díj teljes életműért; Flaiano Prize; Nastro d'Argento for Best Actor; Nastro d'Argento for Best Screenplay; Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja; David di Donatello-díj (1969);
Halál oka	agyi érkatasztrófa
Sírhelye	Campo Verano
	Színészi pályafutása
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1949 – 2004
Tevékenység	színész, rendező
	Díjai
	David di Donatello-díj (1970, 1971, 1974, 1976, 1978)
	IMDb; PORT.hu;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Nino Manfredi témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Nino Manfredi (Saturnino Manfredi, Castro dei Volsci, Frosinone megye, Lazio, 1921. március 22. – Róma, 2004. június 4.) olasz színész, filmrendező.

Élete

A római La Sapienza Egyetem Jogtudományi karán végzett, 1944-ben, majd 1947-ig a Római Színművészeti Főiskola hallgatója volt.

Már húszévesen Rómában amatőr színész, 1948-tól a milánói Piccolo Teatro tagja, 1949-től filmezett. 1952-től szinkronszínészként is dolgozott, tévéshow-kban szerepelt. Énekesként 1963 és 1991 között szerepelt. 1982-ben és '83-ban, vendégként nagy sikerrel fellépett a Sanremói Dalfesztiválon, majd később a Broadway-n is. 1960-ban Dino De Laurentiis cége szerződtette. 1961-től rendezett is.

Az 1970-es években olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Dino Risi és Ettore Scola. Szerepelt az Ölj meg, csak csókolj! (1968) és Az Úr esztendejében (1969) című filmekben. 1991-ben Magyarországon II. Endrét alakította a Julianus barát című Koltay Gábor rendezte tévéfilmben. 2003-ban szívinfarktuson esett át, amely után hol jobban, hol rosszabbul volt. Emiatt a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon életműdíját a felesége vette át helyette.

2004. június 4-én agyvérzésben hunyt el, Rómában.

Magánélete

1955-ben feleségül vette Erminia Ferrarát, akinek tőle három gyermeke született: Roberta, Luca (akik szintén a filmszakmában dolgoznak) és Giovanna. A negyedik, ismét leány, Tonina édesanyja a fiatal bolgár Szvetlana Bogdanova, akit szófiai forgatásán ismert meg.

Ismertebb filmjei

Térj vissza Nápolyba! (1949)
Éljen a mozi (1952)
A rossz foglyai (1955)
Szerelmesek (1956)
Kemping (1957)
Ágyúszerenád (1958)
Velence, a hold és te (1958)
A nagy akció (1959)
A hivatalnok (1959)
Az utolsó ítélet (1961)
A csendőr lovon (1961)
A hazugság városa (1961)
A hóhér (1963)
A gaucho (1964)
Cicababák (1965)
Én, én, én… és a többiek (1965)
Komplexusok (1965)
Hűtlenség olasz módra (1966)
San Gennaro kincse (1966)
Olasz furcsaságok (1967)
Sikerül-e hőseinknek megtalálniuk Afrikában titokzatosan eltűnt barátjukat? (1968)
Ölj meg, csak csókolj! (1968)
Italian Secret Service (1968)
A csodatevő (1968) (rendező is)
Rosolino Paterno közlegény (1969)
Meztelennek látom (1969)
Az Úr esztendejében (1969)
A karbonárik (1969)
A családapa (1969)
Csoda olasz módra (1971) (színész, rendező, társíró is)
Pinokkió tévéfilmsorozat (1972)
Keserű csokoládé (1974)
Mennyire szerettük egymást! (1974)
Nézd a bohócot! (1975)
Csúfak és gonoszak (1976)
Zugügyvéd zavarban (1977)
A királypápa nevében (1977)
A játékszer (1979)
Café Express (1980)
Női akt (1981) (színész, rendező is)
Spagetti-ház (1982) (társíró, színész is)
Fej vagy kereszt (1982)
Csendőrhadnagy (1986)
Nagy áruházak (1986)
Poncius Pilátus szerint (1986)
Furfangos gályarabok (1987)
Helsinki–Nápoly (1987)
Alberto expressz (1990)
Mima (1990)
A független nép nevében (1990)
Julianus barát (1991)
Amidei felügyelő (1993)
A bolygó hollandi (1994)
Holdárnyékban (1995)
Linda és a főtörzs (1997-2000)
Köszönök mindent (1998)
Dio ci ha creato gratis (1998)
La carbonara (2000)
Visszatérés a múltból (2000)
Mieux vaut tard que jamais (2001)
Egy milánói nő Rómában (2001)
Csodálatos fény (2002)

Énekesi karrierje

Nagyon aktív volt a rádiózás minden ágában is. Díszvendégként sikerrel mutatkozott be énekesként is: 1970-ben a Tanto pe' cantà című (1932-es), klasszikus Ettore Petrolini-dallal a slágerlisták élére került. Később sikereket ért el a Me pizzica... me mozzica (a Per grazia ricevuta c. filmje betétdala), a Tarzan lo fa (1978), a La pennichella (1980), a La frittata (a Sanremói Dalfesztiválon, 1982-ben énekelte), a Canzone pulita, amit már a Festival díszvendégeként, 1983-ban adott elő, 50 fős gyermekkórus kíséretében. Abban az évben a Che bello sta' con te, pedig a Questo e quello című Sergio Corbucci-film végstáblistája alatt hallatszott.