Középiskoláit Pécsett és Késmárkon,[4] az orvosi tudományokat pedig a pesti orvosi fakultáson végezte, ahol 1836-ban orvosdoktorrá avatták fel,[4] később szemészetből és szülészetből is képesítést szerzett. Ezután 1840-ig az egyetemen a kémia és botanika tanársegéde lett,[4] de főleg a kémiával foglalkozott. Hazánk kulturális fejlődésében Nendtvichnek nevezetes jelentőségű szerep jutott. Részt vett a magyar királyi természettudományi társulat megalakításában (1841. május 28.), amelynek választmányi tagja és a kémiai szaküléseknek elnöke volt.[4] 1845-ben az Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésén Pécsett 23 baranyai szenet ismertetett.[4]Kossuth felszólítása folytán a kémiai ismeretek terjesztésére ő tartotta az első népszerű előadásokat a művelt közönségnek, és ő írta magyar nyelven az első technológiai kémiát is. Majd beutazta Németországot, Franciaországot, Belgiumot, Angliát, Amerikát. 1847-ben a József-ipartanodán, 1857-ben a József-műegyetemen a kémia tanára lett.[4] 1848-ban a pesti egyetem tanára lett, majd egy évvel később kitették.[4] Az 1873-1874. tanévben a műegyetem rektora is volt.
A Magyar Tudományos Akadémia 1845-ben levelező, 1858-ban pedig rendes tagjává választotta, de ezen kívül tagja volt igen sok bel- és külföldi egyesületnek és az országos közoktatási tanácsnak is. 1882-ben nyugalomba vonult és ezután a képviselőháznak is tagja volt egy ideig. Ebben az évben kapott nemesi címet, így lett Cserkúti.[4] Halála előtt pár évvel (77 éves korában) beutazta Nyugat- és Észak-Afrikát. Úti élményeit a Budapesti Szemlében „Három hónap Afrikában” cím alatt tette közzé. Magyar nyelvű munkáiban előbb a feltétlen purizmusnak volt híve és csak később, mikor belátta, hogy a Bugát-Irinyi-féle helytelen műszavak legnagyobb része nem egyezik meg a magyar nyelv szellemével, alkalmazta az internacionális elnevezéseket. Nendtvich félszázados munkássága alatt sok tanítványt nevelt s a kezdet nehézségeitől vissza nem riadva, tudományos életünknek lelkes szereplője volt.
Önálló művei
Grundriss der Stöchiometrie (1839);
Az életműtlen műipari vegytan alapismeretei (1845);
Magyarország legjelesebb kőszéntelepei (1851);
Grundriss der allgemeinen technischen Chemie (1854-58, 1859),
A vegytan elemei, Regnault nyomán (1854, 2. kiad. 1865);
Amerikai utazáson (1858);
A vegytan alapelvei a tudomány újabb nézetei szerint (1872);
