Kardos (Kohn) Samu (1861–1938)[7] izraelita elemi iskolai igazgató-tanító és Schlesinger Jenny (Eugénia) fia. Középiskoláit szülővárosában végezte. 1925-ben a budapesti Műegyetemen szerzett építészi oklevelet. 1926-tól 1938-ig Wälder Gyula építészi irodájában dolgozott és munkatársa volt az egyetemen. 1932 szeptemberétől 1938-ig a Műegyetem ókori építéstörténeti tanszékének tanársegédje volt, de 1938-ban kinevezését nem újították meg. Önálló tervezési munkásságából több kisebb lakóház-építkezésen kívül a mára már elpusztult Erzsébet téri Fonciére Biztosító Intézet székháza a legjelentősebb. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt. 1945 áprilisától 1945 szeptemberéig kisegítő tanársegéd volt a Műegyetem újkori tanszékén, majd kinevezték a tanszék adjunktusává. 1947 júniusában műszaki doktori oklevelet szerzett, és két évvel később intézeti tanárrá nevezték ki. Miközben a Műegyetemen működik, a Magyar Gyárépítő N. V.-nél tervező-szakértő munkát végzett: tervezte a Nemzeti Bank átépítését, a Ganz Vagongyár irodaépítését és a Ganz Villamossági Gyár raktárépületét. 1948 és 1951 között Károlyi Antal építésszel közösen készítette el a szófiai magyar követség háborúban megsérült épületének helyreállítási terveit. 1951 szeptemberében a Műegyetem III. Építéstörténeti tanszékének nyilvános rendes tanárává és az építészkar dékánjává nevezték ki. 1951-ben a Magyar Építőművész Szövetségének elnökévé választották. A következő év szeptemberében az Építőipari Műszaki Egyetem első rektorának nevezték ki. Vezető szerepe volt az építészoktatás programjának korszerűsítésében és az új szocialista építészeti stílustörekvésekben, melynek hagyományát a klasszicizmusban vélte megtalálni. Halálát szívkoszorúér rögösödés okozta. Tagja volt a Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének, az Országos Béketanácsnak és a Magyar-Szovjet Társaság központi vezetőségének.
