Schimanek Emil

Schimanek Emil
Született	1872. november 23. Pest[1]
Elhunyt	1955. szeptember 1. (82 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	gépészmérnök egyetemi tanár
Iskolái	Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Kitüntetései	Corvin-koszorú (1942) Kossuth-díj (1948)
Sírhelye	Farkasréti temető (60-3-195. fülke)[2][3]
Sablon • Wikidata • Segítség

Schimanek Emil (Budapest, 1872. november 23. – Budapest, 1955. szeptember 1.) Kossuth-díjas gépészmérnök, egyetemi tanár. A műszaki tudományok doktora (1952).

Életpályája

A római katolikus vallású gyerek a budapesti belvárosi főreáliskolában végezte el középiskolai tanulmányait, majd a Műegyetem hallgatója lett. A Műegyetem elvégzése után ösztöndíjjal fél évet Berlinben töltött. Hazatérte után repetitor volt a Műegyetem matematikai és a mechanikai tanszékén. Rövid idő múlva a Magyar Fegyver és Gépgyár, utána a Ganz és Társa Danubius Művek mérnöke lett, később a Ganz főmérnöke volt. Műegyetemi tanári kinevezése 1900-ban volt, az egyetem gépészmérnöki szakosztályának tanára, két évvel később pedig a gépszerkezettani tanszék tanára lett. 1923-ban lett az egyetem rektora, melyet két évig töltött be. Egyik alapítója volt 1925-ben a BME épületében kiépült szakrendelői hálózatnak, mely a hallgatók és a dolgozók ingyenes gyógyellátását biztosította.

Munkássága

Először a Ganz gyárnak, aztán több kisebb vállalatnak volt szaktanácsadója. A bánhidai erőmű tervező és kivitelező ellenőrző bizottság vezetője volt, majd ugyanennek az erőműnek az üzemeltetői bizottságának elnöke. Sok városi és magánipari erőművet tervezett meg. Tudományos munkássága a hőerőgépekre, emelőgépekre és a hűtőgépek területére terjedt ki. Ő alapította a Széchenyi István Társaságot a kutató és tervező munka támogatására, alapítása óta főtitkára volt. A budapesti egyetemek képviseletében egy évig tagja volt Budapest törvényhatósági bizottságának. Alapításától elnöke volt az Országos Automobil Szakértői Bizottságnak, a bizottság megszűnése után pedig az Országos Közlekedésrendészeti Bizottságnak, valamint alelnöke volt a Királyi Automobil Klubnak is. A Honvédelmi Minisztérium is foglalkoztatta, az első magyar tank kísérleti gyártásának ellenőrzésével bízták meg. Számos találmánya közül a legismertebb a nevét viselő dízelmotor és karburátor. Jelentős szerepe volt a dízelmotor-gyártás beindításában. Nevéhez fűződik az első magyar benzines kismotor sorozatgyártása is, valamint az oldható dörzskapcsoló megtervezése, a gázturbina megalkotása.

Főbb művei

• A gázmotorok munkabírásának növelése (1912)
• Esse Karburátor
• A hűtés technikai és gazdasági problémái (1941)
• A hőerőgépek üzemtana (1948)
• Gőzkazánok, gőzgépek és gőzturbinák (1950)
• Energiaátalakulás hőerőgépekben (1954)
• Bánki Donát tudományos munkássága és alkotásai (1954)

Kitüntetései

• Corvin-koszorú (1942)
• Kossuth-díj (1948)

Jegyzetek

1. Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2022. szeptember 21., PIM69536
2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
3. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html

Források

• Schimanek Emil - Tudósnaptár
• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• A fényképe