Az UNESCO Nemzetközi Tanácsadó Bizottsága 2013-ban A világ emlékezete program részévé nyilvánította, mint egy kozmikus jelenség legkorábbi konkrét ábrázolását.[2]
Leírása
A bronzkorong 32 cm átmérőjű, a szélénél alig 1,7 mm vastag, ami a közepén eléri a 4,5 mm-es vastagságot, súlya 2,3 kg. A korongot egy kőládában találták, amely még két kardot, két karperecet és néhány más bronztárgyat tartalmazott.
A kerek bronzlapra eredetileg 32 db, aranyfóliából készült kicsi, kerek korongot, egy nagyobb korongot, egy félhold alakú lemezt, egy 120 fokos, 9 cm sugarú körcikkhez tartozó ívet és két, szimmetrikusan elhelyezett, a teljes kör kb. negyed-negyed részét kitevő pántot rögzítettek. A negyed körívű pántok egyike hiányzik.
Fémtani vizsgálatok alapján maga a bronzlap két helyről származó alapanyagból készült: az ötvözethez szükséges réz minden valószínűség szerint az ausztriaiSalzburg környékéről származik, ám az aranybevonaterdélyi bányából származó aranyból készülhetett.
Korábban a feltételezettnél újabb hamisítványnak vélték, de Dieck et al. 2024-ben kimutatták fénymikroszkóppal, mikrokeménység- és elektron-visszaverődéses elemzéssel, hogy a lemezt mintegy 10-szer egymás után hevítették és kalapálták.[1]
Összetétel
Bronza 2,6% ónt, 0,22% nikkelt, 0,15% cinket, 0,21% arzént és kevés ként tartalmaz.[1]
Megtalálása
1999-ben Németországban, a Szász-Anhalt tartománybeli Nebra közelében került elő, fémkeresővel való illegális ásatások során. 2002 februárjában Svájcban a rendőrség egy színlelt vásárlás során lefoglalta a kincset, és az jelenleg a németországi Halle város tartományi múzeuma állandó kiállításának része.[1]
Értelmezése
A korong az elfogadott értelmezés szerint a Napot, a Holdat és a csillagokat ábrázolja. Segítségével összhangba lehet hozni a nap-naptár és a hold-naptár ciklusát.
A korong kerületén, szimmetrikusan elhelyezve két, aranylemezből készült szegélyívet erősítettek, amelyekből az egyik hiányzik. Ezekhez az ívekhez tartozó központi szögek egyenlők és nagyságuk 82–83º. Ez megegyezik azzal a szöggel, amelyet a nyári és téli napfordulói napkelték vagy napnyugták bezárnak egymással, ha a feltételezett lelőhelyről, a Mittelberg dombról (Lipcsétől 60 km-re nyugatra) figyeljük a Nap évi mozgását a horizonton.
Így a két pánt a Nap két félévi útját szimbolizálja az adott földrajzi helyhez kötődve. Ennek alapján Wolfhard Schlosser, a bochumi Ruhr Egyetem csillagásza és Harald Meller régész állítja, hogy a korong naptárszámítást segítő csillagászati mérőműszerként funkcionált.[3] Ralf Hansen, hamburgi asztronómus ezt megelőző tanulmányában egy babiloniékírásos szöveget felhasználva arra a megállapításra jutott, hogy a bronzkori ember már 365 napos napévvel és 354 napos holdévvel számolt.[4]
Babiloni csillagászok által nagyjából ezer évvel később leírt szabály szerint: a holdhónapok által meghatározott évbe egy tizenharmadik holdhónapot kell beiktatni akkor, amikor a Hold és a (ma ismert nevén) Fiastyúk úgy jelenik meg, ahogyan a korong is ábrázolja.[5]
Korábban tekintették öntött hamisítványnak is, de Dieck et al. 2024-es tanulmányában leírták, hogy a folyékony fém korlátozott áramlása miatt nem hozhatott volna létre ilyen vékony lemezt, ehelyett spirálisan kifelé kalapálták a forró fémet.[1]
Ute Kaufholz: Sonne, Mond und Sterne. Das Geheimnis der Himmelsscheibe. Anderbeck, Anderbeck 2004, ISBN 3-937751-05-X
Harald Meller (Hrsg.): Der geschmiedete Himmel. Die weite Welt im Herzen Europas vor 3600 Jahren. Ausstellungskatalog. Theiss-Verlag, Stuttgart 2004, ISBN 3-8062-1907-9
Katja Näther, Sven Näther: Akte Nebra – Keine Sonne auf der Himmelsscheibe? Naether, Wilhelmshorst 2004, ISBN 3-934858-02-3
Uwe Reichert: Der geschmiedete Himmel. in: Spektrum der Wissenschaft. Heidelberg 2004,11, S.52–59. ISSN0170-2971
Rahlf Hansen: Die Himmelsscheibe von Nebra – neu interpretiert, in: Archäologie in Sachsen-Anhalt N.F. 4.2006 (2007), ISSN0072-940X, S. 289–304.
