Először a zilahi református kollégium, majd 1937-től kezdve a kolozsvári református kollégium tanára. A kollégiumban magyar, román és német nyelvet tanított.
1945-ben doktorált a kolozsvári egyetemen. Még ugyanebben az évben a romániai szociáldemokrata párt tagja lett. Tanárként tankönyveket írt a magyar nyelvű középiskolák számára.
1946 és 1949 között a Magyar Népi Szövetségben kulturális tevékenységet folytatott, valamint az oktatási területet felügyelte. Neki és Felszeghy Ödönnek köszönhetően a romániai diktatúra éveiben is sikerült kiharcolnia egy viszonylag teljes körű oktatási autonómiát. Ennek eredményeképpen a dél-erdélyi szórványosan élő magyarok gyermekei is anyanyelvükön tanulhattak.
1949-ben kizárták a szociáldemokrata párt utódjából, az egyesített munkáspártból, mint jobboldali szociáldemokratát.
1948-ban államosították az iskolát, ahol tanított, középiskolai tanár lett a református kollégiumban, valamint a pedagógiai középiskolában.
1954-től, szabadulásától kezdve, mint szakképzetlen munkás tudott elhelyezkedni egy faipari szövetkezetben. Két évig bútorfényezőként dolgozott. Közben álnéven azért fordításokat végzett román és német irodalomból. Írói álnevei ebben az időszakban Tar Pál, Tar Bálint és Nagy Bálint voltak.
1956-tól az erdélyi református egyházkerület levéltárában dolgozott. Gondozta a levéltár anyagát, közreműködött műemlékek javításán és a Református Szemle című lap technikai szerkesztője volt. 1971-ben rehabilitálták, ekkor hívta meg a kolozsváriBabeș–Bolyai Tudományegyetem előadótanárnak. Oktatási területe a magyar nyelv és irodalom módszertana volt. 1979-ben vonult nyugdíjba.
Tanulmányai, cikkei folyóiratokban, napilapokban jelentek meg.
Főbb művei
Összeállítás és bevezető tanulmány Kovács Dezső A kísértő c. elbeszéléskötetéhez (1970)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
