Nagy Géza (Kolozsvár, 1954. május 9.–) magyar festőművész és grafikus.
Művészcsaládban született, édesanyja Teutsch Éva Klára festőművész, rajztanár, édesapja Abodi Nagy Béla festőművész, egyetemi tanár a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémián. 1976-ig ő volt Nagy Géza mestere. 1976-1980-ig hallgatója volt a Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémiának, 1980-1981-ben végezte el a mesterkurzust. Felesége Nagy Stoica Georgeta festőművész, grafikus. Lánya, Dóra Abodi[2] divattervező.
A mesterképző befejezése után a Nagyváradi Szabad Iskola tanára lett, könyvcímlaptervezőként, illusztrátorként a Kriterion Könyvkiadó foglalkoztatta, 1983-tól szabadfoglalkozású művész.
1977-től számos csoportos és egyéni tárlat résztvevője (Bukarest, Kolozsvár, Tulcea, Iaşi, Nagyszeben, Nagyvárad, Budapest, Debrecen, Hódmezővásárhely, Békéscsaba, Eger, Szombathely, Strasbourg, London, Glasgow, Cleveland, Leigh, Middlesbrough, Győr stb.) Alapítványi és alkotói ösztöndíjak kedvezményezettje, majd 1989-től 1992-ig Derkovits-ösztöndíjas.
1988-tól Győrött, 2008-tól Budapesten él. Tagja a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Festők Társaságának, a Magyar Grafikusművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képző- és Iparművészeti Társaságok Szövetségének és a Magyar Elektrográfiai Társaságnak.[1]
1976-tól 1988-ig számos könyvet tervezett és illusztrált. A grafikai művészet valamennyi ágában otthonosan mozog (akvarell, litográfia, rézkarc, egyedi rajz és alkalmazott grafika). A festészet terén elért eredményei szintén figyelemreméltók. Szociográfiai szemléletű lapjai a szürrealizmus és hiperrealizmus jegyeit mutatják. Művésztanárként is tevékenykedett.