A második magyar köztársaság első kormányát Nagy Ferenc vezette. Az addigi miniszterelnök, Tildy Zoltán a köztársasági elnöki székbe került át. Az új kormány a Független Kisgazdapárt programját akarta megvalósítani, három fő feladatának tekintette a szabad választások biztosítását, a békeszerződés aláírását és a megszálló szovjet csapatok kivonását. A Nagy Ferenc-kormány jól látta, hogy a Szovjetunióval való szívélyes viszony reálpolitikai szempontokból szükséges, ugyanakkor érzékelte a kommunisták által jelentett veszélyt is. A kormány sikeresen küzdött meg az inflációval, bevezette az új fizetőeszközt, a forintot. A háború utáni újjáépítés és a párizsi békeszerződés aláírása is e kormány munkája volt.
1946-47 fordulóján egyre inkább látszott, hogy az addigi viszonyok nem fenntarthatóak. A kormány ellenezte a hároméves terv bevezetését és a bankok államosítását, de a Szövetséges Ellenőrző Bizottság támogatta kommunisták ellen nem tudott védekezni. Az MKP nyomására a Kisgazdapárt egyre több képviselőt zárt ki sorai közül. 1947 februárjában a szovjetek elhurcolták Kovács Bélát, az FKGP pártfőtitkárát. Nagy Ferenc miniszterelnököt svájci nyaralásának idején, 1947. június 1-jén zsarolással kényszerítették lemondásra. A „szalámitaktika” által felaprózott kisgazdapárt után Dinnyés Lajos alapított kormányt.[1]
A kormány tagjai
Források
- Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–2004. Az 1987–2004 közötti időszakot feldolgozta és sajtó alá rendezte Hubai László. 5. bővített és javított kiadás. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2004. ISBN 963-05-8106-X
Hivatkozások
|
|---|
Forradalom és szabadságharc
(1848–1849) | |
|---|
Dualizmus
(1867–1918) | |
|---|
Első Köztársaság (Népköztársaság)
és Tanácsköztársaság
(1918‑1919) | |
|---|
A két világháború között és a
második világháború alatt
(1919–1945) | |
|---|
A második világháború után
(1945–1949) | |
|---|
Magyar Népköztársaság
(1949–1989) | |
|---|
Harmadik Köztársaság
(1990 óta) | |
|---|
|
