PROFILBARU.COM

	Munkácsi Bernát
Született	Munk Bernát; 1860. március 12.; 1860. március 12.; ; Nagyvárad
Elhunyt	1937. szeptember 21. (77 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Jacobi Paula ; (h. 1892–1925) ;
Gyermekei	Munkácsi Ernő
Szülei	Munk Adolf
Foglalkozása	nyelvész; néprajzkutató; finnugrista; turkológus; orientalista;
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Sírhelye	Kozma utcai izraelita temető (1B-22-1)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Munkácsi Bernát témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Munkácsi Bernát, születési nevén Munk Bernát^[4] (Nagyvárad, 1860. március 12. – Budapest, Terézváros, 1937. szeptember 21.)^[5] magyar nyelvész, finnugrista, turkológus, orientalista, néprajztudós, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Munk Adolf kereskedő, író fia.

Életpályája

Már gyermekkorában érdekelni kezdték a keleti népek, középiskolás korában elkezdett törökül tanulni. Az egyetemen Budenz József, Simonyi Zsigmond és Vámbéry Ármin tanítványa volt. 1880-ban Kúnos Ignáccal a csángó nyelvjárásokat tanulmányozta Moldvában, munkájával elnyerte az MTA Sámuel-díját. Egyetemi tanulmányai során megtanult oroszul és tanulmányozni kezdte a finnugor nyelveket. Tudatosan készült Reguly Antal vogul szövegeinek megfejtésére. Az ugor-török háborúban Vámbéryval szemben Budenz mellé állt.

1885 tavaszán expedícióra indul az udmurtokhoz. Kazanyban egy, a Nyikolaj Ivanovics Ilminszkij tanítóképzőjében tanuló udmurt diák, Nyikolaj Ivanovics Ivanov lett a nyelvmestere. Egy hónap felkészülés után indultak nyelvjárásgyűjtő körútjukra, mely három hónapig tartott. Hazaútja során megállt a szimbirszki tanítóképzőben és a csuvas diákoktól is nyelvi anyagot gyűjtött. 1887-ben publikálta udmurt szövegeit és egy csuvas tárgyú tanulmányt, illetve összeállította szótárának anyagát: ennek publikálására már csak a vogulokhoz tett útja után került sor.

1888 tavaszán indult Pápai Károllyal vogul gyűjtőútjára. A manysikhoz érve útjaik Pápaival elváltak. 1888 májusa és 1889 áprilisa között bejárta a vogulok lakta területet, megfejtette Reguly vogul szövegeit és új szövegeket gyűjtött. Ezután még másfél hónapot töltött Kazanyban, ahol anyagát rendezte. Gyűjtésének anyagát négy kötetben, 1600 oldalon publikálta. A Nyelvtudományi Közleményekben hat vogul nyelvjárás nyelvtani vázlatát tette közzé.

1890-ben az MTA választotta levelező tagjává, 1891-ben a Finnugor Társaság külső tagjának, 1892-ben a Magyar Néprajzi Társaság alelnökének. Egyetemi állást azonban élete végéig nem kapott, a Pesti Izraelita Hitközség tanfelügyelője lett. Emellett 1894 és 1910 között az Ethnographia szerkesztője volt (1898-tól Sebestyén Gyulával együtt). 1900-tól haláláig a Keleti Szemle társszerkesztője (Kúnos Ignáccal, F. Takács Zoltánnal és Teleki Pállal). 1910-ben választotta az MTA rendes tagjává. Elméleti munkásságából kiemelendő a halászat magyar terminológiájáról és a magyar fémnevekről írt tanulmánya, a magyar nyelv iráni és kaukázusi jövevényszavairól írt munkája (1901).

1915-ben lehetősége nyílt az esztergomi hadifogolytáborban udmurt származású hadifoglyoktól anyagot gyűjteni. Összesen 25 adatközlőtől gyűjtött szövegeket és szavakat különböző nyelvjárásokból. (Kiadásának előkészítésén haláláig dolgozott, utolsó éveiben Fokos-Fuchs Dáviddal közösen, az 1939-re elkészült anyagot végül Fokos-Fuchs adta közre 1952-ben Helsinkiben.) 1917-től már főleg oszét anyagot gyűjtött, a csehországi Chebben (akkor Eger), majd Budapesten. Az ekkor gyűjtött szövegeket 1927-ben közölte a Keleti Szemlében, szógyűjtése azonban máig kiadatlan.

A vogul szövegekhez írt, haláláig kiadatlan jegyzeteit Kálmán Béla rendezte sajtó alá. Vogul szövegeinek szókincsét is Kálmán Béla dolgozta fel.

Magánélete

Felesége Jacobi Jakab nagybirtokos és Mezei Zsófia lánya, Paula (1871–1925)^[6] volt, akit 1892. október 23-án Nagyváradon vett nőül.^[7] Sógorai Jacobi Béla ügyvéd, jogi szakíró és Jacobi József belgyógyász-főorvos.

Főbb művei

Votják nyelvmutatványok. Ugor füzetek 5. Budapest, 1884.
A belviszonyragok használata a magyarban Kunos Ignáccal, Budapest, 1884
Votják népköltészeti hagyományok. Budapest, 1887.
A votják nyelv szótára. Budapest, 1890–1896.
Vogul népköltési gyűjtemény I-IV. Budapest, 1892, 1892, 1893, 1896. (A jegyzeteket tartalmazó 2. kötetek megjelenési évei: 1902, 1910, 1952, 1963; az utóbbi kettőt Kálmán Béla rendezte sajtó alá; a II. részhez egy 3. kötet is megjelent 1921-ben.)
A vogul nyelvjárások szóragozásukban ismertetve. Budapest, 1894.
Déli osztják szójegyzék. (Pápai Károly gyűjtése alapján). Ugor füzetek 12. Budapest, 1896.
Budenz József emlékezete. Budapest, 1896.
Árja és kaukázusi elemek a finn–magyar nyelvekben I. Budapest, 1901.
Istenek hősi énekei, regéi és idéző igéi. Budapest, 1910.
Volksbräuche und Volksdichtung der Wotjaken. MSFOu 102. Herausgeben von D. R. Fuchs. Helsinki, 1952.
Wogulisches Wörterbuch Budapest, 1968

Jegyzetek

↑ ^a ^b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
↑ ^a ^b Чувашская энциклопедия (orosz nyelven). Chuvash publishing company, 2006
↑ ^a ^b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Мункачи Бернат, 2015. szeptember 28.
↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 2847/1881. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1881. év 11. oldal 34. sor
↑ Halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 1599/1937. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. június 1.)
↑ Munkácsi Bernátné Jacobi Paula gyászjelentése (dspace.oszk.hu)
↑ JewishGen

Források

Munkácsi Noémi: Egy nagy Magyar Nyelvész. I.M.I.T Kiadása, Budapest, 1943
Kálmán Béla: Munkácsi Bernát. A Magyar múlt tudósai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981.
Megvalósult gyermekálom (Munkácsi Bernát udmurtföldi naplója). Közreadja: Kozmács István. AB-ART Kiadó, Pozsony, 2008.
Kozmács István:The life of Bernat Munkacsi. Hungarian National Organization of the World Congress of Finno-Ugric Peoples; 2011