Mikes Mihály (kancellár)

Mikes Mihály
Erdélyi Fejedelemség kancellár
Hivatali idő 1656 – 1660
Előd	– [1]
Utód	Bethlen János
Született	1613. körül nem ismert
Elhunyt	1662. november 15. nem ismert
Foglalkozás	politikus
Vallás	katolikus

Mikes Mihály (1613 k. – 1662. november 15.) erdélyi nemesúr, 1656–1660 között erdélyi kancellár, 1658–1660 között a fejedelmi tanács tagja.

Élete

Szülei Mikes Zsigmond és Imecs Borbála, testvérei Mikes Kelemen (ítélőmester, †1686), Mikes János és Mikes Ilona voltak. 1628-29-ben a bécsi jezsuita kollégiumban, utána öt évig különböző európai egyetemeken tanult. Szalárdi János Siralmas krónikája szerint 1637-ben testvére, Mikes János szerelmes lett Tarnóczy Sárába, aki nem viszonozta érzelmeit, de a három Mikes fivér, János, Mihály és Kelemen elrabolták.^[2] A lányrablás miatt I. Rákóczi György az országgyűlés elé idézte a testvéreket, akik azonban Moldvába szöktek, és ott Vasile Lupu fejedelem szolgálatába álltak. Néhány év múlva Rákóczi megkegyelmezett nekik, és Mikes Mihály 1644–45-ben már az erdélyi tüzérség parancsnoki tisztét töltötte be.

II. Rákóczi György idejében 1648-tól az udvari lovasság alkapitánya volt, 1652-től katonai tisztsége mellett a fejedelmi tábla ülnöke is volt, 1656-tól kancellár, 1658-tól a fejedelmi tanács tagja volt. 1650-től a lengyelországi diplomácia egyik kulcsembere volt, katolikus vallása miatt azonban egyes ügyek tárgyalásából a református fejedelem kizárta. Az 1657. évi lengyelországi hadjáratban a táborkar (vezérkar) egyik tagja volt. 1658-ban Rákóczi Bethlen Farkas társaságában Bécsbe küldte követként, I. Lipót segítségét kérve a törökök ellen. Ugyanebben az évben Havasalföldre vonult hadba a törökök ellen.

A fejedelem halála után az özvegy Báthory Zsófiával Munkácsra költözött, és a Rákóczi-javak főkormányzójaként szolgálta. Részt vett abban a katolikusok és reformátusok közötti hitvitában, amelyet 1660. őszén (szeptember 30. - október 1.) tartottak Sárospatakon, Báthory Zsófia és fia, I. Rákóczi Ferenc katolikus hitre térítése érdekében.

Felesége, Paczolai Borbála unitárius vallású volt. Gyermekük nem született.

Jegyzetek

1. Kovacsóczy István halála után a kancelláriát 1644-ig az ítélőmester Kassai István vezette, utána 1649-ig Szalárdi János titkár, majd Pálóczi Horvát János titkár.
2. A történetet Kemény Zsigmond Özvegy és leánya című regényében dolgozta fel.

Források

• Bánlaky József: A magyar nemzet története. Budapest: Grill. 1928–1942.  
• Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI-XVII. századi magyarországi történetírás történetéből. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára. 1975. ISBN 963 7301 08 9  
• Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. Budapest: Athenaeum. 1919–1920.  
• Gebei Sándor: Az erdélyi fejedelmek és a lengyel trón. Erdélyi Múzeum, LXIII. évf. 1–2. sz. (2001)
• Hóman Bálint – Szekfű Gyula: Magyar történet. Budapest: Arcanum. 2002. ISBN 963 9374 26 1  
• Horn Ildikó: Nemesasszonyok végrendelkezési szokásai az Erdélyi Fejedelemségben. In Mindennapi választások: tanulmányok Péter Katalin 70. születésnapjára. Szerk. Erdélyi Gabriella és Tusor Péter. Budapest: MTA Történettudományi Intézete. 2007. ISBN 978 963 9627 12 3  
• Kővári László: Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár: Barráné – Stein. 1854. 183. o.  
• Kulcsár Árpád: A sárospataki hitvita (1660. szeptember 30. - október 1.). In Fiatal egyháztörténészek írásai. Szerk. Fazekas Csaba. Miskolc: ME BTK Újkori M. Tört. Tanszék. 1999. ISBN 963 661 348 6  
• Szabó András Péter: Esterházy Pál nádor néhány erdélyi vonatkozású iratmásolata. Ismeretlen források az 1658–1659. esztendők történetéhez. Lymbus, (2008)
• Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690. Budapest: Akadémiai. 1980. 31., 44., 182–184. o. ISBN 963-05-2327-2  
• Tüdős S. Kinga: A székely örökség háramlása a 16–17. századi végrendeletek tükrében. Aetas, XXIII. évf. 4. sz. (2008)