Kézműves családban született, vágyott kitörni a megszokott környezetből, festést tanult Bernard van Orley jeles brüsszeli festőtől. 1530-ban külföldi tanulmányútra ment, főleg Itáliában tartózkodott. Szorgalmasan rajzolgatta Raffaello és más híres olasz reneszánsz festők műveit. Rómában a régi Szent Péter templom számára festett egy Feltámadás című freskót, ugyanezt a Szt. Maria dell'Anima templomnak, s más műveket is. Tagja volt a római Szent Lukács akadémiának. 1939-ben hazatérve szülővárosába olasz asszonyt hozott magával, boldog házasságban éltek, de az asszony korán meghalt, később újraházasodott, ebből a második házasságából már nem született gyermeke, első házasságából való gyermekei közül Raphael Coxcie (1540-1616) lett neves festő.
1539-ben tagja lett a melcheni Szent Lukács céhnek, s egy hosszú munkás élet várt reá. 1542-től már Brüsszelben volt mester, 1546-tól Habsburg Mária udvari festője. II. Fülöp királynak is sokat dolgozott. S mindig teli megbízásokkal, vállalt restaurálást, híres festmények másolását, ez utóbbi kapcsán lemásolta Rogier van der WeydenKrisztus Urunk levétele a keresztről című festményét, a Van Eyck testvérek híres genti oltárát, másolatait ma a Bode Múzeumban és a müncheni képtárban őrzik, ill. a genti oltár ellopott tábláit Coxcie másolataival helyettesítették. Portrék, történelmi festmények, vallásos táblaképek, freskók festését és gobelinek, üvegfestések tervezését is vállalta. Munka közben érte baleset, egy képet restaurált - talán éppen Frans FlorisSalamon ítélete című képét - 95. éves korában, s leesett az állványzatról, pár nap múlva elhunyt.
Munkássága
Brüsszeltől néhány mérföldnyire Halsenberg templomában főoltárt festett, melyen Krisztus Urunk keresztre feszítését ábrázolta, később ezen oltárképet a németalföldi zavargások idején egy brüsszeli kereskedő sok más vallási festménnyel együtt megvásárolta, Spanyolországba vitte, s ott Granvell bíboros sokat megvett belőle II. Fülöp király számára. A brüsszeli Szent Gudula-templom részére a Szűzanya halálát festette meg, ma ezt a képet a brüsszeli Koninklijke Musea poor Kunst őrzi.
A melcheni Szent Lukács-oltárkép két szárnyát is ő festette, a középső rész Jan Gossaert munkája, ma a prágai Nemzeti Képtár őrzi. Szent Sebestyén című oltárképét az antwerpeni Miasszonyunk templomnak festette, ma az antwerpeni Koninklijk Museum voor Schone Kunsten őrzi. A brüsszeli Szent Gudula templomnak festette Utolsó vacsora című képét, ma a brüsszeli Koninklijke Musea poor Kunst őrzi. Számos remekbe sikerült oltárképe van Németalföldön, bár a kompozícióteremtő képesség nem volt erős oldala, de az olasz munkák, főleg Raffaello hatása alatt elboldogult. Reprezentatív gobelintervei és üvegfestményei is figyelemre méltóak, melyeknek nagy része a belga templomokból magángyűjteményekbe került. A brüsszeli székesegyház északi kóruskápolnájában van II. Lajos magyar királyt és Mária királynét ábrázoló üvegablaka (1540-47 közt készült).
Galéria
Krisztina dán hercegnő /1521-1590/[6] (1545; a művész aláírásával és dátummal; Allen Memorial Art Museum, Oberlin, Ohio)
Utolsó vacsora (triptichon, Koninklijke Musea poor Kunst, Brüsszel)
↑SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑Névváltozatai: Michael de Coxcien, Michael de Coxie, Michael de Coxynen, Michiel de Coxcie, Michiel Coxcie, Michiel Coxcien, Michiel Coxius, Michel de Malines.
Karel van Mander: Hírneves németalföldi és német festők élete. Budapest : Helikon Kiadó, 1987. Michiel Coxcie kiváló mecheleni festő élete lásd 110-111. p.
_-_M_-_Museum_Leuven_23-11-2013_16-06-36.JPG)
![Krisztina dán hercegnő /1521-1590/[6] (1545; a művész aláírásával és dátummal; Allen Memorial Art Museum, Oberlin, Ohio)](F%C3%A1jl:ChristinavonDaenemarkCoxcie.jpg)
