Haarlemben élt, ahol Cornelis Cornelisz-szal és Hendrik Goltzius-szal rajzakadémiát alapított, többeknek, köztük Frans Halsnak volt a mestere. A vallásháborúk miatt kellett menekülnie Haarlemből, több helyen próbált megtelepedni, végül Amszterdamban élt és munkálkodott. Kevés fennmaradt hiteles festménye a manierista stílust, a természet ábrázolásának szeretetét és a figurális ábrázolásban való tehetségét mutatja. Fennmaradt kötete, amelyet ahogyan Vasari írt a firenzei festőkről, ennek a mintájára írt a németalföldi festőkről.
Kötetének címe: Het Schilderboeck. (=Hírneves németalföldi és német festők élete). Haarlem, 1607. Francia (Párizs, 1884–85), német (München - Leipzig, 1906) nyelven is közreadták, 1987-ben magyar nyelven is napvilágot látott egy rövidített kiadás. Nélkülözhetetlen forrásmunka a németalföldi művészettörténet, a németalföldi festők életének és munkásságának tanulmányozásához.
Köteteiből
Das Lehrgedicht[7] / Karel van Mander ; Text Übers. und Komm. von R. Hoecker. Den Haag : Martinus Nijhoff, 1916. 478 p.
Het schilder-soeck waer in voor eerst de leerlustighe jueght den grondit der edel vry schilderconst in verscheyden deelen wort voorghedraghen (átdolg.)
Magyarul
Hírneves németalföldi és német festők élete; vál. Végh János, ford. Szondi Béla, versford. Weöres Sándor; Helikon, Bp., 1987, 191 p., 44 t.
Jegyzetek
↑BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
Karel van Mander: Hírneves németalföldi és német festők élete. Budapest : Helikon Kiadó, 1987. Ismeretlen szerzőtől: Karel van Mander festő és poéta nemzetsége, szülőhelye, születési ideje, élete és művei, valamint halála és temetése lásd 137-154. p.