Gazdag családból származott, a későbbiekben sem szorult arra, hogy a festészetből kelljen megélnie, így teljesen szabadon kibontakoztathatta tehetségét, megőrizhette sajátos egyéni stílusát. De Geldert 1660 körül Samuel van Hoogstraten tanította, majd 1661–63 közt a már egészen elfeledett idős Rembrandthoz került Amszterdamba, tőle sajátított el számos mesterségbeli fogást, köztük a chiaroscuro alkalmazását és a szabad ecsetkezelést, de nemcsak a festői eszközök rendkívüli virtuozitással való elsajátításával és egyéniségéhez való alkalmazásával (például De Gelder a világosabb színeket előnyben részesítette) tűnt ki, hanem annak a szellemiségnek, a mélységes humanizmusnak az átérzésével is, amely Rembrandt művészetét jellemezte.
Visszatérve szülővárosába is megtartotta komoly művészi hangját, nem keverte stílusát a flamandos mesterkélt finomkodással. A figurális ábrázolás kiváló mestere volt, vallási témájú képeket és arcképeket festett, Passiósorozat-ában a tájábrázolás is jelentős szerepet kapott, életképszerűen beállított portrékat is festett. Legjelentősebb talán 22 részből álló Passiósorozata, amelyből 12 képet az amszterdami Rijks Múzeumban, a többit pedig a németországi Johannisburg kastélyban őrzik.
