Az életkép (zsánerkép, genrekép) történelmileg a festészet (és néha a kisplasztika) egyik műfaja, amely az udvari, polgári, paraszti vagy a szegény emberek köznapi életének eseményeit, jeleneteit ábrázolja az adott történelmi helyzettel és stílusirányzatokkal összefüggésben.
Az irodalomban a mindennapi élet egy-egy jellemző jelenetét vagy alakját ábrázoló kisebb terjedelmű verses vagy prózai mű.
A 19. század második felében és a századelőn divat volt a vidéki, főleg a paraszti életforma népies motívumokkal való idillikus ábrázolása életképekben (Magyarországon a két világháború közti filmekben folytatódott tovább).
A 19. századimagyar irodalomban is jelentkezik az életkép műfaja a reformkorban az irodalmi népiesség megjelenésével, példa erre Petőfi Sándor: Egy estém otthon, Négyökrös szekér, Befordultam a konyhára, Arany János: Szegény jobbágy, Családi kör című költeményei. A korszak jeles irodalmi és kulturális folyóirataiból kettő is, a Budapesti Életképek (1840–1848) és Életképek (1844–1845) egyenesen címében hordozza a műfaj megjelenését. Ennek megfelelése a festészetben az a klasszicizáló irányzat volt, ami naiv módon, részletektől és nagyobb összefüggésektől mentesen ábrázolta a népi életet, de elősegítette a népi kultúra tudományos feltárását (például Györgyi (Giergl) Alajos: Vigasztalás (MNG)).
Az életkép mint műfaj történelmileg a festészethez és a költészethez kötődik, de akár időszámításunk előtti időkben is fedezhetünk fel életképeket, s napjainkban is mind a festészetben, mind a költészetben, de más művészeti ágakban is, például az egyre inkább kiteljesedő fotóművészetben, gondoljunk pl. a szociofotókra.
.jpg)
_-_La_partenza_dei_pescatori_2_-_NA_-_Acquario_-_1873.jpg)
