Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Luka központjától légvonalban 20, közúton 33 km-re nyugatra, a Melinska-patak mentén, 260-500 méteres magasságban fekszik.
A régészeti leletek tanúsága szerint a Melinska-patak és a Gomjenica összefolyásánál már a bronzkorban is éltek emberek. Az itteni erődítmény a vaskorban is használatban volt.[4] Andrija Zirdum kutatásai szerint a településnek a 14. században Szent Klára tiszteletére szentelt plébániatemploma volt.[5] A középkori templom vélhetően a 16. századi a török hódítás során pusztult el.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Banja Luka-i járáshoz tartozó településnek 112 háztartása és 895 ortodox lakosa volt.[6] 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 170 háztartást és 1156 ortodox lakost találtak.[7] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a településnek összesen 169 háztartása és 1122 lakosa volt.[8] Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. Az 1961-es népszámláláskor Bronzani Majdan községnek 18 046 lakosa volt, és a következő településeket foglalta magában: Bistrica, Borkovići, Bronzani Majdan, Vilusi, Goleši, Zelenci, Kmećani, Melina, Obrovac, Pervan Gornji, Pervan Donji, Slavmanići, Stratinska és Subotica. 1963-ban megszüntették az addig önálló Bronzani Majdan községet és területét Banja Lukához csatolták. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Banja Luka község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei
Szent Prokopiusz tiszteletére szentelt pravoszláv temploma. A templom Palačkovići faluban a Zmijan-fennsíkon, a Manjača-hegy lejtőjén található. 2008. július 21-én nyitották meg. A szent liturgiát Jefrem Banja Luka-i püspök tartotta a papság és a diakónusok koncelebrációjával. A templomot Melina faluból és a környező falvakból származó jámbor szerb ortodox keresztények önkéntes hozzájárulásával építették.
Grad – őskori erődítmény maradványai a Melinska-patak és a Gomjenica összefolyásánál emelkedő magaslaton, a magaslat félellipszis alakú platóján, melyet nyugatról egy védőárok, keletről pedig sánc védett. Korát a késő bronzkorban és a vaskorban határozták meg.[4]
