Cerici (szerbül: Церици), falu Banja Luka községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 14, közúton 17 km-re észak-északnyugatra, a Kozara-hegység területén, 200-300 méteres magasságban fekszik.
Népessége
| Nemzetiségi csoport
|
Népesség
1991[3]
|
Népesség
2013[3]
|
| Szerb
|
3
|
13
|
| Bosnyák
|
0
|
0
|
| Horvát
|
161
|
3
|
| Jugoszláv
|
1
|
0
|
| Egyéb
|
4
|
0
|
| Összesen
|
169
|
16
|
Története
Cerici története során az ivanjskai római katolikus plébánia része volt, melynek gyökerei egészen a 14. századig nyúlnak vissza. Egyes források szerint a plébániát 1312-ben alapították. A plébánia a török hódítás következtében a 16. században megszűnt. Az ott lakók közül sokan átmenekültek a Száván, sokan elpusztultak, és valószínűleg csak egyharmaduk maradt szülőföldjén. A Kozara-hegység megközelíthetetlen területein való menedék miatt azonban ez az itteni lakosságot ez kevésbé érintette. A plébánia a 18. században és a 19. század elején igen nagy területű volt: keleten az Orbászig, északon a Száváig húzódott.[4] Az emberek főként mezőgazdaságból, állattenyésztésből és kézműves termékek értékesítéséből éltek.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. Az 1879-es osztrák-magyar népszámlálás során a falu Ivanjska községhez tartozott. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1945-től a szocialista Jugoszlávia része volt. 1963-ban megszüntették az önálló Ivanjska községet, és a község területét Banja Luka községhez csatolták.
A boszniai háború végén majdnem az összes katolikus horvátot elüldözték,[5] így 2013-ban már csak hárman voltak. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Banja Luka község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került. Az egykori katolikus falut ma már döntően szerb lakosság lakja, akik túlnyomórészt Bihács, Glamoč, Bosanski Grahov és Kupres környékéről származnak, és a háború végén menekültek el ezekről a területekről.
Jegyzetek
