Eleinte meggyőződéses NSDAP-szavazó, de a nácik egyházellenes kampánya, a Kirchenkampf és az ellenállás tagjává tette.
A teológia elvégzése után először a belmisszió területén dolgozott, majd 1931-től Dahlemben (ma: Berlin) lelkész. Itt kezdődött harca a nemzetiszocializmussal.[10] Keresztény hitével összeegyeztethetetlennek tartotta a patrióta érzések keveredését vallásos igénnyel, főként úgy, hogy mindezt hamis keresztény megalapozással látják el. A Hitvalló Egyház nevű mozgalom egyik vezető személyisége lett. Megtorlásként 1937-ben a sachsenhauseni koncentrációs táborba vitték. Itt is maradt 1945-ig.
A második világháború után, 1947-ben a Hessen-Nassaui Tartományi Egyház nagy többséggel elnökévé választotta.[10]