Marchiai Szent Jakab

	Marchiai Szent Jakab O.F.M
	Francisco de Zurbaran olajfestménye
	ferences népszónok
	Születése
	1394 szeptembere; Monteprandone, Pápai állam
	Halála
	1476. november 28. (82 évesen); Nápoly, Nápolyi Királyság
	Tisztelete
Egyháza	Római katolikus egyház
Tisztelik	Római katolikus egyház
Boldoggá avatása	1624, Róma; Boldoggá avatta: VIII. Orbán pápa
Szentté avatása	1726, Róma; Szentté avatta: XIII. Benedek pápa
Sírhely	Marche
Ünnepnapja	november 28.
Jelképei	kehely a jobb kezében, ami elől egy kígyó menekül
Védőszentje ennek	Monteprandone védőszentje, Nápoly társvédőszentje
	A Wikimédia Commons tartalmaz Marchiai Szent Jakab O.F.M témájú médiaállományokat.

Marchiai Jakab (Giacomo delle Marche) (Monteprandone, 1394 szeptembere – Nápoly, 1476. november 28.) szentté avatott ferences szerzetes, népszónok, inkvizítor.^[1]

Fiatalkora

Antonio Gangali és felesége, Antonia gyermekeként született 1394 szeptemberében. A keresztségben a Dominic (Domonkos) Gangala nevet kapta. A legenda szerint hatéves korában rábíztak egy nyájat, hogy őrizze, viszont egy farkas naponta többször a nyájat szétkergette, ellenben ártani nem ártott nekik. Ezt Domonkos hozzátartozói fantáziálásnak tartották, valamint annak, hogy igazából a pásztori szolgálat alól akar menekülni. Egyik nap emiatt Domonkos megszökött, s egy közeli településen Offidában keresett menedéket egy rokonánál, aki pap volt . A rokon befogadta, s a taníttatásáról is gondoskodott. Később Ascoliba került, ahol több egyházi iskola is működött.

1404 körül került Perugiába, ahol jogi és orvosi tanulmányokat kezdett el. 1414-től egy perugiai nemes mellett jegyzői feladatokat lát el. Ez idő alatt több hónapig Firenzében és Bibbiénában él, ahol közelebbi ismeretségbe kerül a ferencesekkel. 1415 nagypéntekjén döntött véglegesen amellett, hogy ferences szerzetes lesz.

Szerzetesként és pápai követként

A Santa Maria degli Angeli nevű marchiai kolostorban 1415-ben belépett a ferences rendbe. Első fogadalmát 1416. augusztus 1-jén tette le, és ekkor kapta szerzetesi névként a Jakab (Giacomo) nevet, és ferences szokás szerint nevéhez csatolták származási helyét: így lett Marchiai Jakab (Giacomo Marche).

A noviciátus után elöljárói Firenzébe küldték tanulni, ahol Sienai Szent Bernardin és Kapisztrán Szent János voltak a nevelői. Örökfogadalmát is itt tette le, valamint itt szentelték pappá 1423-ban. Fő feladatának a prédikációt tartotta. Papszentelése utáni első években Toszkána, Umbria és Marchia környékén szolgált, majd a következő 12 évben külföldön látott el prédikátori feladatokat. Az obszerváns irányzatot követve küzdött a fraticellik (a ferences mozgalomból 1240 körül kivált szélsőséges szekta) ellen. Részt vett a ferences rend reformjában.

1431-ben sikerült előmozdítania a husziták és az egyház közötti egységet. 1432-ben a ferences rend Boszniába küldte mint „látogatóbiztost” a szerzetesekhez. 1433-ban Bolognában IV. Jenő pápától „hivatalos prédikátor” címet kapott. 1437-ben Zsigmond császár törökök elleni keresztes hadjáratáról prédikált. 1438-ban a firenzei Ferrara Tanáccsal segített összehozni a nyugati és a keleti egyházakat, majd visszatért Magyarországra. Később Csehország békéjét támogatta: ennek köszönhetően Zsigmond léphetett Csehország trónjára is.

V. Miklós pápa, III. Kallixtusz pápa és IV. Jenő pápa megbízásából keresztes hadjáratot hirdetett Németországban, Lengyelországban és Magyarországon is. 1438-ban Magyarországra érkezett, és részt vett az 1439. május 23-án kitört népmozgalom lecsendesítésében, „akit a nép azzal kergetett el, hogy »az Isten is velünk van«.”^[2] Feljegyzések szerint alapos és radikális eljárást alkalmazott a huszita eretnekek felderítésére. Az elhunyt személyek után is nyomozást indított, s ha kiderült valakiről, hogy életében eretnek volt, úgy a tetemet kihantolta és máglyán megégette.

1440-ben Közép- és Észak-Európa sok városban prédikált, köztük Osimóban, Loretóban és Padovában is. 1444-ben egy ritka esemény történt: három nap pihenőt tartott egy kis kolostorban a Trasimeno-tónál, ahol csatlakozott hozzá Kapisztrán Szent János és Sienai Szent Bernardin is, aki a következő hónapban meghalt.

Magyarországra Kapisztrán Szent János halála után érkezett ismét, 1457-ben. Boszniában mint inkvizítor működött, majd a váradi egyházmegye területén prédikált a husziták ellen. Erdélyt és Csanád megyét igehirdetőként járta végig. Ebből az időből maradt fenn a legrégebbi Magyarországon ismert ülőbútor, mely az ő karosszéke volt a hagyomány szerint.

1458-ban visszatért Itáliába, s onnantól kezdve csak ott tevékenykedett. Bár a pápa felajánlotta neki a milánói érsekséget, nem fogadta el. Nápolyban halt meg 1476. november 28-án. Mumifikálódott testét a nápolyi Santa Maria la Nova templomában őrizték 2001-ig, amikor is átvitték szülővárosa, Monteprandone ferences kolostorának templomába. Bár a nép már életében is szentnek tartotta, a hivatalos szentté avatása csak 250 évvel később történt meg. 1624-ben VIII. Orbán pápa boldoggá, 1726-ban pedig XIII. Benedek pápa szentté avatta.

Marchiai Szent Jakab karosszéke

Marchiai Szent Jakab szerzeteshez kötődik a legrégebbi ismert magyarországi ülőbútor, mely egyben az egyetlen megmaradt hazai gótikus karosszék a 15. század második feléből. A háttámlájára ragasztott, 1846-os latin nyelvű felirat szerint Marchiai Szent Jakab O.F.M. pápai követé volt, aki egy ideig a szegedi rendház guardiáni funkcióját is ellátta. A karosszék lécvázas szerkesztéssel készült, és ereklye voltának köszönhetően maradt fenn. Rudakkal összekötött, négy hasábos lábon áll, amelyeken jól láthatóak a toldások, amelyekkel feltehetően Marchiai Jakab 1726-os szentté avatása alkalmával magasíthatták meg. Háttámlája enyhén hátradől, és két részből áll: egy téglalap alakú, sima lapból, illetve az alatta levő zegzugmintás szegélylécből. A vízszintes kartámasztók alatt áttört - váltakozó rozetta és balluszteridom - díszítés található. Őrzési helye a Szeged-Alsóvárosi Ferences Templom.

Jegyzetek

↑ https://mek.oszk.hu/01900/01948/html/index725.html
↑ Lásd Kubinyi (1961ː 9).

Források

Testvéreink, a szentek: Válogatás Peter Manns Reformer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László. Kismarton: Prugg. 1977.
Ijjas Antal: Szentek élete. 1–2. kötet. Budapest: Ecclesia. 1968.
Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára. 1–4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Budapest: Szent István Társulat. 1932. (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztve: Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7
Kubinyi András. Népmozgalmak Budapesten a feudalizmus korában, In: Pesta László (főszerk.): Tanulmányok Budapest Múltjából 14. kötet (magyar nyelven), Budapest: Akadémiai Kiadó, 7–15. o. (1961). Hozzáférés ideje: 2016. március 30.