| Maltóz
|
![]()
α-maltóz
|
β-maltóz
|
| Más nevek |
α-d-glükopiranozil-(1→4)-d-glükóz
4-O-α-d-glükopiranozil-d-glükóz
|
| Kémiai azonosítók
|
| CAS-szám |
69-79-4
|
| PubChem |
6255
|
| SMILES |
|---|
| C(C1C(C(C(C(O1)OC2C(OC(C(C2O)O)O)CO)O)O)O)O |
|
| Kémiai és fizikai tulajdonságok
|
| Kémiai képlet |
C12H22O11
|
| Moláris tömeg |
342,296 g/mol
|
| Megjelenés |
fehér por vagy kristályok
|
| Sűrűség |
1,54 g/cm³[1]
|
| Olvadáspont |
160–165 °C (vízmentes)
102–103 °C (monohidrát)
|
| Oldhatóság (vízben) |
1,080 g/ml (20 °C)[1]
|
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.
|
A maltóz (más néven maltobióz vagy malátacukor) két glükózrészből álló diszacharid, benne a két glükózmolekula α(1→4) glikozidos kötéssel kapcsolódik egymáshoz. A kötést az egyik glükózegység 4-es és a másik glükózegység glikozidos hidroxilcsoportja alkotja. Egy harmadik glükózrész kapcsolódásával maltotrióz jön létre; további lánchosszabbodással dextrinek (maltodextrin) és végül keményítő jön létre. A természetben szabad állapotban olyan növényi részekben található meg, ahol a keményítő hidrolízise folyik,[2] például burgonyacsíra, gabonafélék csírája, levelek.
A maltóz hidrolízissel két glükózmolekulára bomlik. Az élő szervezetekben ezt a maltáz enzim végzi. Laboratóriumi körülmények között erős savval hevítve szintén hidrolízis megy végbe.
A gabonák – például árpa – csíráztatása során létrejövő maltóz fontos lépés a sörfőzés folyamatában.
A malátagyártás során az árpában az amiláz enzim koncentrációját maximalizálják.
A fermentáció során a maltózt élesztőgombák etanollá és szén-dioxiddá metabolizálják.
Fehér színű, kristályos vegyület. Édes ízű. Redukáló diszacharid, mutarotál. Vízben nagyon jól oldódik.
Felfedezése
A maltózt az ír származású Cornelius O'Sullivan fedezte fel 1872-ben.[3] Nevét a maláta angol neve után (malt) kapta az „-óz” képzővel, mellyel a cukrok és más szénhidrátok nevét formáljuk.[4]
Tulajdonságok
- A maltóz – szabad aldehidcsoportja révén – redukálja a Fehling-reagenst, így az aldehidcsoport oxidációja miatt Fehling-próbája pozitív.
- A maltóz vizes oldatban – anomer szénatomja miatt – mutarotál, vagyis α és β izomerjei egymásba alakulhatnak. Oldatában egyensúly áll be az α és β forma között.
- Édes ízű.
- Lu és Sharkey 2006-ban arról számolt be, hogy a kloroplasztiszból éjszaka kikerülő fő szénvegyület a maltóz.[5]
Egyebek
A maltóz gyártása általában keményítő hidrolízisével történik. A keményítőt α(1→4) és α(1→6) kapcsolódású glükózegységek alkotják. A jelölés azt jelenti, hogy az 1-es számú szénatom a másik glükózmolekula 4-es vagy 6-os számú szénatomjához kapcsolódik glikozidos kötéssel. Az 1→4 kapcsolódású keményítő részt amilóznak nevezzük, ez egy egyenes polimer. Az 1→4 és 1→6 kapcsolódású rész az amilopektin, mely elágazó láncú polimer, az elágazási pontok az 1→6 kötésű egységek.
A hidrolízis ezen fajtáját az amiláz nevű enzim katalizálja.[6] Két csoportra osztjuk őket: α-amilázok és β-amilázok.
A β-amilázok megtalálhatóak növényekben, édes burgonyában, szójababban, árpában, búzában és a baktériumokban is. Ezek az amilázok β-maltózokat és β-limit dextrineket termelnek, mivel az enzim nem tudja hidrolizálni az elágazó α(1→6) kötéseket.[7]
Az emberben a maltózt a maltáz enzim bontja le, így a két glükózmolekula a glükóz bomlása során termel energiát a szervezetnek.
Az élelmiszeriparban édesítőszerként és adalékanyagként használják.[2]
Hivatkozások
Külső hivatkozások
