A ciklodextrinek hat, hét vagy nyolc alfa-D-glükopiranóz-egységből álló, ciklikus, nem redukáló oligoszacharidok. A glükopiranóz egységek számától függően alfa-, béta-, illetve gamma-ciklodextrin néven ismertek. Léteznek ezektől eltérő gyűrűtagszámú – kisebb jelentőségű – ciklodextrinek is, illetve kémiailag módosított ciklodextrin-származékok is.
Szerkezete
A ciklodextrinek henger alakú, belső üreggel rendelkező molekulák, melyekben a szőlőcukor-egységek 1'–4' glikozidos kötéssel kapcsolódnak egymáshoz. Az alkotó glükózegységek síkja a henger tengelyével párhuzamosan helyezkedik el. A henger peremén találhatók a glükózegységek hidroxilcsoportjai, a henger belső felületét pedig hidrogénatomok és glikozidos kötésű oxigénatomok alkotják.
Fizikai és kémiai tulajdonságai
A ciklodextrin szerkezeti elrendeződése következményeként a hengert formáló belseje apoláros (víztaszító – hidrofób), a pereme és külső felülete pedig poláros (vízkedvelő – hidrofil) tulajdonságú. A poláris felületi sajátságok miatt a ciklodextrinek oldódnak vízben. Asszociációs típusú, úgynevezett zárványkomplexeket tudnak képezni a különböző kémiai szerkezetű (elsősorban egy vagy több apoláros csoportot tartalmazó) ionokkal, gyökökkel vagy molekulákkal, de klasszikus értelemben vett kémiai kötés közöttük nem jön létre. Megfelelő körülmények között a zárványkomplex könnyen disszociálhat, és ekkor a vendégmolekula visszanyeri eredeti fizikai-kémiai sajátságait.
↑ (2002) „Direct determination of pindolol enantiomers in human serum by column-switching LC-MS/MS using a phenylcarbamate-β-cyclodextrin chiral column”. Journal of Pharmaceutical and Biomedical Analysis28 (1), 97–106. o. DOI:10.1016/S0731-7085(01)00631-8. PMID11861113.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Cyclodextrin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
J. Szejtli: Cyclodextrins and Their Inclusion Complexes, Akadémiai Kiadó, Budapest (1982)
J. Szejtli: Cyclodextrin Technology, Kluwer Academic Publisher, Dordrecht (1988)
