PROFILBARU.COM

	Mányai Lajos
	1963-ban
Született	Mandl Lajos; 1912. február 10.; Budapest
Elhunyt	1964. november 24. (52 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Simon Zsuzsa (1940–1964)
Gyermekei	Mányai Zsuzsa
Szülei	Mányai Zsigmond
Foglalkozása	színész
Iskolái	Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1932)
Kitüntetései	Jászai Mari-díj (1953); Magyarország Érdemes Művésze díj (1960);
Halál oka	szívelégtelenség
Sírhelye	Farkasréti temető (611-411. templomi fülke)
	Színészi pályafutása
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1933–1964
Híres szerepei	Biedermann Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók; Szabó igazgató Gádor Béla: Lyuk az életrajzon
	IMDb; PORT.hu;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Mányai Lajos témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Mányai Lajos, született Mandl (Budapest, 1912. február 10. – Budapest, 1964. november 24.)^[3]^[4] Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész.

Élete

Édesapja Mányai Zsigmond operaénekes, édesanyja Krausz Flóra volt. Fia inkább a prózát választotta. 1933-ban végzett a Színművészeti Akadémián. Pályáját Pozsonyban, Kaposvárott kezdte. Színészi fejlődésében meghatározó volt a Horváth Árpád igazgatósága idején, 1937-től Debrecenben töltött időszak.

1939-től a második zsidótörvény következtében hivatásos társulatnak nem lehetett tagja. Éveken át csak a Goldmark Színházban szerepelhetett az OMIKE Művészakciójában és csak zsidó közönség előtt. 1940-ben feleségül vette Simon Zsuzsa színésznőt, aki zsidó származása miatt szintén a „száműzöttek” társulatában, illetve az OMIKE Művészakciójában játszhatott, rendezhetett.^[5] 1945-ben, a háború után, együtt mentek Nagyváradra, ahol Simon Zsuzsa a Magyar Színház igazgatója, Mányai Lajos színésze lett. Sok darabban közösen játszottak. Honvágya miatt 1947-ben feleségével visszatért Budapestre.^[6] Mányait a Nemzeti Színház szerződtette. 1949-ben született leánya, Mányai Zsuzsa. 1950-től a Magyar Néphadsereg Színháza tagja volt, de 1954-ben visszatért a Nemzetibe, s haláláig itt játszott. Utolsó éveiben gyakran szerepelt a Vidám Színpadon is.

1953-ban kapott Jászai Mari-díjat. 1960-ban érdemes művész címmel tüntették ki. A színpadon kitűnt jellemábrázoló erejével és szatirizáló humorával. Leghíresebb szerepei Biedermann (Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók) és Szabó igazgató (Gádor Béla: Lyuk az életrajzon) voltak. A magánéletben „bohém” társasági ember volt, sok cigarettát és kávét fogyasztott, ami szívbetegsége mellett korai halálát okozhatta.

Színpadi szerepei

Chrysalde (Molière: Nők iskolája)
Szabó igazgató (Gádor Béla: Lyuk az életrajzon)
Biedermann (Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók)
Sir Crofts (G. B. Shaw: Warrenné mestersége)
Burgess (G. B. Shaw: Candida)
Baptista (Shakespeare: A makrancos hölgy)
Lord Hastings (Shakespeare: III. Richard)
Pantalone (Goldoni: Két úr szolgája)
Jourdain (Molière: Úrhatnám polgár)
Orgon (Molière: Tartuffe)
Gessler (Schiller: Tell Vilmos)
Maculano páter (Németh László: Galilei)
Lenin (Gorbatov: Az apák ifjúsága)

Filmjei

Játékfilmek

Talpalatnyi föld (1948)
Szabóné (1949)
Ludas Matyi (1949)
Dalolva szép az élet (1950)
Gyarmat a föld alatt (1951)
Teljes gőzzel (1951)
Civil a pályán (1952)
Erkel (1952)
A harag napja (1953)
Állami Áruház (1953)
Föltámadott a tenger (1953)
Fel a fejjel (1954)
Dollárpapa (1956)
Az élet hídja (1956)
A csodacsatár (1956)
Éjfélkor (1957)
Két vallomás (1957)
A nagyrozsdási eset (1957)
Micsoda éjszaka! (1958)
Férjhez menni tilos! (1964)

Tévéfilmek

Tanya a viharban (1958)
Ne éljek, ha nem igaz! (1962)
Gömböc (1962)
Vízivárosi nyár (1964)

Hangjátékok

Török Tamás: Őrszem a sátor előtt (1948)
Fischer, Ernst: Megtalált ifjúság (1952)
Vészi Endre: A vashuta emberei (1952)
Gergely Sándor: Vitézek és hősök (1955)
Molnár Ferenc: Egy, kettő, három (1958)
Zola, Emile: Tisztes úriház (1959)
Csehov, Anton Pavlovics: Fölfelé a létrán (1960)
Fésűs Éva: A kíváncsi királykisasszony (1962)
Flesarowa-Muskat, Stanislawa: Menekülés (1962)
Vészi Endre: A Piros Oroszlán (1962) .... kocsmáros
Molnár Ferenc: Liliom (1962)
Balássy László: Dal a folyó felett (1963)
Bokor Péter: Elloptak egy Nobel-díjat (1965)

Jegyzetek

↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. június 20.)
↑ ^a ^b ^c Freebase-adatdump. Google
↑ Születési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári születési akv. 152/1912. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. április 13.)
↑ Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi polgári halotti akv. 1876/1964. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. április 13.)
↑ Élete vége felé Budapesten az V. Nyáry Pál u. 10. sz. házban laktak.
↑ Idézet Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben egy Simon Zsuzsa-interjúból Dayka Margit életrajzában (Színészkönyvtár)

Források

Kővári Orsolya: Mányai Lajos Archiválva 2016. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben = Terasz.hu
Az OMIKE oldalán Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
Magyar életrajzi lexikon
Színházi kislexikon. Főszerk: Hont Ferenc. Budapest, 1969. Gondolat K.

További információk

Mányai Lajos a PORT.hu-n (magyarul)
Mányai Lajos az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
Mányai Lajos az Internet Movie Database-ben (angolul)
Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Budapest, Magyar Nemzeti Filmarchivum, 2005.
Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 472. o. ISBN 963-547-414-8