Asztalos családból származott. A tanulmányait Kopcsányban és Szakolcán folytatta. A pozsonyi Pedagógiai Gimnáziumban is tanult. A diploma megszerzése után 1951 és 1962 között tanárként dolgozott leányok középiskolájában, majd egy pozsonyi általános iskolában. 1962-től rokkantsági nyugdíjat kapott, és az irodalomnak szentelte magát. 1978-tól 1987-ig szerkesztőként és főszerkesztőként dolgozott. 1999. május 22-én Pozsonyban halt meg.
Munkássága
Első munkái az Iskra iskolai magazinban jelentek meg. 1965-től verseket publikált a Slovenské pohľady és a Mladá tvorba folyóiratokban. Egy évvel később debütált első önálló kötetével a Pohromnice (Gyertyaszentelő) versgyűjteménnyel. Munkáiban nehéz sorsáról, apja korai haláláról, az ácsműhelyében végzett munkájáról, valamint anyja új házasságáról írt. A nők életének, mindennapi alkotásainak alapvető motívumai. A versekben kifejezte a modern nő többrétegű érzéseit és gondolatait a megújuló társadalomban. Így összetett verset hozott létre, a dolgok és problémák félreérthetőségükben történő látása érdekében. Saját művei mellett német, orosz, francia és cseh nyelvről is fordított.
Művei
Versek
Pohromnice (1966) Gyertyaszentelő
Totožnosť (1970) Identitás
Kolovrátok (1972) Körhinta
Kameň a džbán (1973) Kő és kancsó
Piesočná pieseň (1977) Egy dal
Trvanie (1979) Időtartam
Víno, poéma (1982) Bor, vers
Hra na pár-nepár (1992) Páros-páratlan játék
Fordításai
Chytráctvo majstra Pathelina (1972) Pathelin mester ügyessége, 15. századi francia verskomédia
Ez a szócikk részben vagy egészben a Lýdia Vadkerti-Gavorníková című szlovák Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
