Apja Lope (1315/20–1360), Luna grófja, Quinto bárója és Sogorb ura, Aragónia kormányzója 1347-ben, aki III. (Nagy) Péteraragón király dédunokája volt természetes ágon, és aki elsőként másod-unokatestvérét, Aragóniai Jolánt, II. (Igazságos) Jakabaragón király lányát, Tarantói Fülöp (1297–1330) özvegyét vette feleségül. Ebből a házasságból egy lány, Jolán született, aki viszont kisgyermekként meghalt. Második házasságát Brianda d'Agoult[8] (1335 körül–1406) provanszál származású úrnővel kötötte, aki Foulques d'Agoult-nak, Sault urának[9] és Alasacie des Baux-nak a lánya volt. Ebből a házasságból két lány született, Mária és húga, Brianda. Mária királyné anyja révén rokonsában állt V. Kelemen pápával, aki anyai nagyapjának, Foulques d'Agoult (vagy de Got) provanszál nemesnek volt a nagybátyja, és eredeti neve Bertrand d'Agoult (vagy de Got) volt.[10] Mária királyné apja révén pedig XIII. Benedekavignoni (ellen)pápával állt rokonságban, akinek eredeti neve Pedro Martínez de Luna volt. Az ellenpápa szintén a Luna család tagja volt, csak egy másik ágról.[11] Az aragón királyi pár mindvégig az avignoni ellenpápát támogatta.
Élete
Luna Mária királyné képe a pecsétjén
1360-ban apja utódaként megörökölte annak birtokait anyja gyámsága alatt, így 7 évesen a Luna grófnője, Quinto bárónője és Sogorb úrnője címeket nyerte el. 1372. június 13-án kötött házasságot BarcelonábanMárton aragón infánssal. A házasságukból négy gyermek született, akik közül csak a legidősebb, Ifjú Márton érte meg a nagykorúságot. 1396-ban sógora, I. János aragóniai király váratlan halálakor a férje távollétében ő vette át a régensséget a nevében, de I. Márton király 1397-es hazatérése után is meghatározó figurája maradt az udvarnak.
1399. április 22-én kedden a Szent György napi ünnepségek keretében koronázták aragón királynévá Aragónia fővárosában, Zaragozában,[12] kilenc nappal a férje koronázása után, akit április 13-án koronáztak meg. A királyné koronázásán a királyi családból jelen volt a királyné édesanyja, Brianda d'Agoult lunai grófné, unokahúga, Aragóniai Jolán címzetes nápolyi királyné és Anjou hercegnéje, aki I. (Vadász) Jánosaragón király kisebbik lánya, valamint I. Renátusznápolyi király anyja volt, Izabella (Erzsébet) aragón királyi hercegnő (infánsnő), aki Mária királyné sógornője és Idős Márton király féltestvére volt, valamint Prades Margit, Idős Márton későbbi felesége is. A szertartáson Aragóniai Jolán, Anjou hercegnéje vitte a koronát, Aragóniai Izabella infánsnő vitte a jogart, és egy nemes hölgy, Guiomar úrnő vitte az országalmát. A királyné letérdelt a király elé, aki egy ezüsttálról, melyet Anjou hercegnéje tartott, elvette a koronát, és a felesége fejére helyezte. Majd jobb kezébe adta a jogart és a bal kezébe az országalmát. Végül egy gyémántgyűrűt húzott a királyné ujjára. Ezután Márton király megcsókolta a királyné arcát, aki kézcsókkal viszonozta ezt.[13]
Férje 1401-ben kinevezte Máriát a Valenciai Királyság kormányzójává.
1402. május 21-én a fiának, Ifjú Mártonnak megpecsételték a második házassági szerződését a cataniai Ursino-várban per procuram (képviselők útján) a külföldi követek, egyházi hatalmasságok, bárók és a királyság hivatalnokai jelenlétében, ezúttal még a menyasszony hiányában.[14]
Blanka 1402. november 9-én érkezett meg Szicíliába,[15] a házasságot pedig 1402. november 26-án kötötték meg,[16] majd még ugyanaznap Blankát Szicília királynéjává koronázták[17] a palermói székesegyházban.[18]
Az új házassággal viszont meg kellett oldani Ifjú Márton házasságon kívül született gyermekeinek a sorsát is, aminek az elrendezését az édesanyja, Mária királyné vállalta magára.
Nagy valószínűséggel a cataniai Ursino-vár egyik gyönyörű termében szórakozott mindig Ifjú Márton számos szép és fiatal cataniai szeretőjével. Egyiküknek, Agatuccia Pesce úrnőnek, akivel a királynak a szerelmes találkozásairól maga Blanka is nyilvánvalóan tudott, biztosított 12 arany fizetséget, ahogy a megcsalt feleség, Blanka királyné fogalmazott: "a hallatlan Jolán úrnőnek, a fenséges szicíliai király, a mi tiszteletre méltó férjünk természetes lányának" a támogatására, akinek Agatuccia úrnő volt az anyja.[19]Ifjú Márton király a kényes feladatot Francesc de Casasaja barcelonai kereskedőre és királyi tanácsosra bízta. 1403. szeptember 21-én írt neki,[20] és megbízta azzal, hogy vigye őket Aragóniába, és helyezze őket az édesanyja, Luna Mária királyné felügyelete alá. A két kis királyi sarj, a fent említett Aragóniai Jolán, valamint Aragóniai Frigyes, aki Tarsia Rizzaritól született, ettől fogva a nagyanyjuk gondjaira lett bízva, és az aragóniai udvarban nevelkedett. Ifjú Márton király lépéseket is tett a törvényesítésük érdekében.
Ifjú Márton király 1405-ben hazalátogatott szülőföldjére, Katalóniába. Édesanyját, Mária királynét már 13 éve nem látta, míg apjával, Idős Márton királlyal is nyolc éve találkozott utoljára. Szüleit, gyermekeit és szülőföldjét ekkor látta utoljára. A látogatás nem volt hosszú, 1405. március 31-én érkezett Barcelonába[21] és 1405. augusztus 5-én utazott el onnan, mert a szicíliai alattvalók megint lázadásokat szítottak uralkodójuk távolléte alatt,[22] viszont az elutazása idejére kinevezte Szicília régensévé (1404. október 22.) a feleségét, Blanka királynét.[23]
A házasságon kívül született unokáját, Frigyest bár törvényesítették, nem sikerült utódául jelölnie sem a fiának, Ifjú Mártonnak, akit apja túlélt, sem a férjének, így Idős Márton is úgy halt meg, hogy az utódlás kérdését nyitva és megoldatlanul hagyta. Fiúunokája révén nem maradtak utódai, viszont lányunokája, Jolán révén számos leszármazottja maradt, akik viszont nem vitték tovább az Aragón Korona országainak és Szicíliának a királyi címeit. Utódai között szerepel Eugénia francia császárné (1826–1920), aki Luna Mária 15. (generációs) leszármazottja.[24]
(2. házasságából):Katalin(Catalina de Aragón y Guzmán) (1425 körül–?), la Torre de Hortaleza úrnője, férje Juan del Castillo Portocarrero (1425 körül–?), Santa María del Campo és Santiago de la Torre ura, 2 gyermek:
María de Aragón, Castañeda 2. őrgrófnője, férje Sancho de Monroy, 1 leány:
María Leonor de Monroy, Castañeda 3. őrgrófnője, férje José Funes de Villalpando, Osera őrgrófja, 1 leány:
María Regalada de Villalpando, Osera 4. őrgrófnője, 1. férje Diego Gómez de Sandoval de la Cerda (1631 körül–1668), Lerma 5. hercege, gyermekei nem születtek, 2. férje Cristóbal Portocarrero de Guzmán Enríquez de Luna, Montijo 4. grófja, 2 fiú, többek között:
(2. házasságából):Cristóbal Portocarrero, Montijo 5. grófja, felesége María Dominga Fernández de Córdoba, Teba 12. grófnője, 1 fiú:
Isenburg, Wilhelm Karl, Prinz zu: Die Könige von Aragonien 1035–1412, Tafel 45., In: W. K. P. z. I.: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staten II., J. A. Stargardt, Berlin, 1936. (második kiadás: Marburg, 1965.)
Maria de Luna, In: Joan Carreras i Martí és Jesús Giralt (főszerk.): Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven), Barcelona: Grup Enciclopèdia Catalana (1967–2009). Hozzáférés ideje: 2018. március 18.
Schwennicke, Detlev: Die Könige von Aragón, Grafen von Barcelona 1387–1410 a. d. H. Barcelona, 1387–1394 Herzoge von Athen und (/1391) Neopatras, 1401–1410 auch Könige von Sizilien, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäischen Stammtafeln, Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 72., Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
Tramontana, Salvatore. Martino I d'Aragona (Martino il Giovane), re di Sicilia, In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani Vol 71 (olasz nyelven), Róma: Istituto della Enciclopedia Italiana (2008). Hozzáférés ideje: 2017. április 2.
Bellonidi (Aragonesi) (olasz nyelven). Libro d’Oro della Nobilità Mediterranea. (Hozzáférés: 2017. április 2.)
Cawley, Charles: Aragon Kings Genealogy (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2017. április 2.)
Cawley, Charles: Luna Genealogy (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2017. április 2.)
Cubero, Agustin Sancho: Pedrola y la Nobleza (spanyol nyelven). El Portal de Pedrola. [2017. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 2.)
Jardiel Badia, Antonio: Señores de Quinto (spanyol nyelven). Quinto. (Hozzáférés: 2017. április 2.)
