1988 karácsonyán kapta meg első elektromos gitárját édesapjától. Előtte az édesapja orosz származású akusztikus gitárján már játszott, de komolyabban ettől fogva kezdett foglalkozni a gitározással. Autodidakta módon képezte magát, mivel a városban nem volt könnyűzenei oktatás, vagyis kedvenc együtteseinek lemezei, kazettái és koncertfelvételei segítségével próbált gitározni. Tanulmányait a Türr István Gimnáziummatematika–fizika–számítástechnika tagozatán folytatta, majd 1996-ban Budapestre költözött, ahol leérettségizett.
A gimnázium negyedik osztályával párhuzamosan kezdett el járni a Kőbányai Zenei Stúdió gitárszakára, ahol Babos Gyula és Tornóczky Ferenc voltak a főtárgy tanárai, majd 2001-ben kitűnő eredménnyel szakvizsgázott. Azóta is a fővárosban él, zenél és tanít.
A gitározáson kívül a másik kedvenc időtöltésem, elmélkedni az élet értelmén. Eddig sajnos nem sikerült rájönnöm egészen pontosan, hogy mi volna az... Ha egyszer mégis rájövök, ígérem, szólok![1]
Zeneszerzőként, hangszerelőként
Kezdetben főleg a rockzene érdekelte, később azon belül az instrumentális rock zene. A kezdeti időszakban főleg ilyen jellegű nótákat írt, amelyekből látható és hallható volt néhány darab az 1996-os Ki mit tud? műsorban is.
Rengeteg zenei műfaj foglalkoztatja, ezekben gyakran „próbálgatja” is magát. Nagyon szereti az instrumentális zenét is (a klasszikustól a jazzen át a metálig), de jó néhány énekes szerzeménye is van, amelyből eddig kevés jelent meg hanghordozón, mindössze öt. Ebből három The Rock Band szám; Születtem, szerettem, Temple Bar, illetve Rosszat sose mondj rám és két Bikini nóta van: A mennyország felé és Tűzvigyázó.
Legutóbbi munkája egy színházi darab zenei aláfestése volt: Presser Gábor (a Vígszínház zenei igazgatója) és Ács János (Jászai-díjas rendező) felkérték, hogy A kertész kutyája című darabhoz írjon zenét. 2006. márciusban el is készült a darab és azóta a Vígszínházban ő játssza az előadásokon nylonhúros akusztikus gitáron, valószínűleg csak a 2009-es őszi évad előttig. Hangszereléssel is régóta foglalkozik, főleg a könnyűzenei műfajok állnak hozzá közel. Eddigi munkái ilyen téren többek között a következő lemezeken hallhatók:
Peta nem nevezi magát a szó klasszikus értelmében hangmérnöknek, mivel szerinte az egy különálló, komoly szakma és véleménye szerint manapság már másként működnek a dolgok. A gitározással együtt már gyerekként foglalkoztatni kezdte a különböző zenék hangzása és mindig kereste a titkokat, megfejtéseket mind koncertek, mind lemezek terén. Később úgy alakult a helyzet, hogy sikerült egy kis házi stúdiót összehoznia és elkezdett otthon gyakorolni, mint „hangmérnök”. Időközben rengeteget tanult Lakatos Gábortól – aki a Magyar Rádió és az Aquárium stúdió egykori vezető hangmérnöke – és folyamatosan figyelte a külföldi és a magyar hangmérnökök munkáit, írásait, különféle szakirodalmakat. Az így szerzett tapasztalatokat a saját ízlésével párosítva próbálja kamatoztatni.
