Lu Xun (魯迅, pinjin, hangsúlyjelekkel: Lǔ Xùn, magyaros átírással: Lu Hszün, korábbi magyar helyesírás szerint az 1970-es évekigː Lu Hszin; Wade-Giles átírás: Lu Hsün, eredeti nevén Zhou Shuren (egyszerűsített kínai:周树人; hagyományos kínai:周樹人; pinjin: Zhōu Shùrén, magyaros átírással: Csou Su-zsen) (1881. szeptember 25. – 1936. október 19.) 20. századi kínaiíró, novellista, műfordító, esszéíró, kritikus. A modern kínai irodalom megalapítójának tartják. Az 1930-as években a Baloldali Írók Ligájának vezetője lett. Halálát 1936-ban tuberkulózis, asztma és más tüdőbántalmak okozták.
Irodalmi munkássága
A XX. századi kínai irodalom meghatározó egyénisége, az irodalmi és társadalmi megújulás elkötelezett harcosa volt. Forradalmár volt, mint Szun Jat-szen, de tőle eltérően nem nemzeti demokratikus, hanem osztályharcos proletárforradalmárnak vallotta magát.
Elsősorban novellákat írt. Modern elbeszélés az ötvenes években magyarul is megjelentek a Világirodalom Klasszikusai sorozatban. Régi mesék mai szemmel című kötetében átértelmezte a – Kínában széles körben ismert – régi legendákat, és ironikus új tartalommal töltötte meg azokat. Megírta a kínai novella-irodalom történetét is. Új formát is teremtett a kínai esszéirodalomban, az úgynevezett „vegyes írásokat” (caven).
Nem csak az irodalomban, a társadalmi életben is a megújulás harcos híve volt. Világosan felismerte hazája elmaradottságának okait, a kilátástalan konzervativizmust, a mindennapi romlottságot. Éles kritikái sokszor vitát váltottak ki a megújulás híveinek táborában is. Ő is óvta azonban a hagyományos kultúra értékeit.
Széles műveltségével és hatalmas munkabírásával rengeteg művet fordított kínaira. Tanulmányt írt a kelet-európai népek 19. századi szabadságmozgalmai és a 20. század eleji Kína társadalmi törekvései közötti párhuzamokról. Ebben szerepelteti Petőfi Sándort és Szabadság, szerelem című versét, ami így az érettségizett kínaiak körében szinte általánosan ismertté vált.
Leghíresebb elbeszélése, az A-Q hiteles története ugyanúgy alapja a modern kínai irodalomnak, mint GogolKöpönyeg-e az oroszénak.
Lu Hszün(Lu Xun) és a kínai hagyományok
Lu Hszün(Lu Xun)nek a kínai hagyományhoz fűződő viszonyát is baloldali radikalizmus jellemezte. Mivel azt az akkori politikai hatalom a társadalmi elnyomás igazolására, tartósítására próbálta felhasználni, ezért egészében elutasította azt. Ennek következtében szélsőséges következtetéseket is levont. Lebecsülte a hagyományos kínai kultúrát, és egyoldalúan a külföldi hatás haladó jellegét hangsúlyozta. 1927-ben egy előadásában mondta: „Ami pedig a kínai kultúrát illeti, igazán nem is tudom, létezik-e egyáltalán.” 1929-ben így nyilatkozott: „Senki sem tagadhatja - még a legbuzgóbb patrióták sem -, hogy kultúránk, a kínai kultúra meglehetősen elmaradott. Minden, ami új, kívülről hatolt be hozzánk”. Sőt ezt is kijelentette: „Úgy gondolom, olvassunk minél kevesebb kínai könyvet (vagy egyáltalán ne is olvassunk), de annál több külföldit.”[1]
Lu Hszün(Lu Xun)t azonban tehetsége, klasszikus műveltsége, esztétikai érzéke visszatartotta attól, hogy túlzásait a gyakorlatban is végigvigye. Egy másik nyilatkozatában így szólt: „...némely régi formák is hordozhatnak új tartalmat. Én is úgy vélem, hogy az »új irodalom« és a »régi irodalom« között nem létezhet éles választóvonal.”[1]
Mao Ce-tung(Mao Zedong)tól eltérően a politikai propaganda és az irodalom közé nem tett egyenlőségjelet: „...bár minden irodalom propaganda is, nem minden propaganda irodalom...” Számolt a kínai tömegek tanulatlanságával, de nem ezt tekintette irodalmi mércének: „...az olvasónak is el kell érnie bizonyos színvonalat, mindenekelőtt tudnia kell írni-olvasni.”[1]
Magyarul megjelent művei
Szülőföldem. Elbeszélések; oroszból ford. Gyöngyi László, előszó: L. Pozdnyejeva, ford. Magos László; Szépirodalmi, Bp., 1951
A vihar visszhangja. Elbeszélések, kisebb írások, cikkek; oroszból ford. Makai Imre; Szépirodalmi, Bp., 1953
A-Q hiteles története. Válogatott elbeszélések; ford. R. Bakonyi Vali et al., bev., jegyz. Mészáros Vilma; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956 (A világirodalom klasszikusai)
Lu Hszin: Régi mesék mai szemmel, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1959, ford., utószó: Tőkei Ferenc
Lu H-szünː Vadfüvek. Versek prózában; ford., utószó, jegyz. Tőkei Ferenc; Magyar Helikon, Bp., 1961
(Lengyel Béla-Vincze Flóra szerk.): A világirodalom ars poeticái, Gondolat, Budapest, 1965, benne Lu Hszin: Hogyan kezdtem elbeszéléseket írni?, fordította: Makai Imre
Lu Hszün: Irodalom, forradalom, társadalom, Irodalompublicisztikai írások, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1981, vál., ford. utószóː Galla EndreISBN 9630725525
Hajnali virágok alkonyi csokorban, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2008, ford. utószó Galla Endre, jegyz. Galla Endre, Kalmár Éva ISBN 9789630785723
Lu Hszün elbeszélései; ford. Galla Endre, szerk. Mao Sou-fu; Viktória, Bp., 2011
Irodalom, forradalom, társadalom. Lu Hszün válogatott esszéi; vál., ford., utószó, jegyz. Galla Endre; Püski, Bp., 2014
Antológiákban megjelent novellái
Selma Lagerlöf, Tömörkény István, H. G. Wells, ... (Domokos János szerk.): Huszadik századi dekameron I-II., Válogatás századunk legjobb elbeszéléseiből, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1968; : benne Lu Hszin: Más szelek fújnak, fordította: Makai Imre
Lu Hszün, Lao Sö, ... (Kalmár Éva szerk.): Huszadik századi kínai novellák (Modern Dekameron), Noran, Budapest, 2008, ISBN 9789639716674; benne Lu Hszün: Áldáskérés című novellája, fordította: Mészáros Vilma
