Jogi tanulmányokat folytatott. Ezeket követően lépett Budapest szolgálatába 1896-ban. 1916-tól a szociálpolitikai és közművelési ügyosztály vezetője volt. 1919 után ő irányította a nyomorenyhítő akciót, őt nevezték ki a menekültek kormánybiztosává. Később a főváros lakásépítési ügyeit is intézte. 1931-ben alpolgármester lett. Hosszú ideig szerkesztette a Fővárosi Közlönyt, de önálló könyvei is megjelentek.[7]
Azon intézmények közül, amelyeket a főváros szolgálatában alkotott, e helyütt csak a művészeti vonatkozásúakra szorítkozva, megemlíthető az új Fővárosi Könyvtár, amely fiókkönyvtáraival a legmodernebbül berendezett és legnagyobb forgalmú magyar könyvtár volt a maga idejében. Nevéhez fűződnek a főváros iskolán kívüli népművelési intézményei, amelyeknek előadás sorozataiban nagy szerepe volt a művészeti oktatásnak, és végül a képzőművészeti vásárlások céltudatos irányításával lehetővé tette 1933-ban a Fővárosi Képtár megnyitását. A főváros közterein álló szobrok száma alatta lényegesen gyarapodott és ő kezdeményezte a parkokat díszítő kisebb szobrok sorozatos felállítását. A főváros egyesítésének 60. évfordulója alkalmából előadásban ismertette a főváros 60 éves múltját; tanulmányt írt Budapest festőművészetéről és 1934-ben jelent meg hatalmas monográfiája Budapest szobrai és emléktáblái címen, amelyben Cserhalmi Jenő és dr. Pacher Béla voltak munkatársai. Ez a mű részletesen tárgyalja Budapest nyilvános szobrainak történetét, majd időrendi sorrendben tárgyalás alá veszi mindegyiküket 1702–1933-ig. Számtalan ismeretlen és elfeledett adat, okmány kerül ezúton nyilvánosságra, amelyek a magyar szobrászat történetének nélkülözhetetlen forrásai lettek.[8]
Irányításával zajlott az 1920-as évek második felében a főváros kislakásépítési programja. Ennek keretében 1926 és 1929 között, 4 év alatt összesen 57 lakóépület épült fel,[12] bennük összesen 887 lakással, illetve 1335 szobával.[13] Liber 1930-ban Középítkezések Budapesten 1920–1930 címmel könyvben számolt be részletesen a programról.
Nyitott könyv. Az egészség és a család védelmére, Budapest, 1939.[21]
Bevezetést írt
(szerk.) Venczell Geyza, Medriczky Andor: Budapest székesfővárosi szociálpolitikai, közjótékonysági és közművelődési közigazgatásának kézikönyve, Budapest, 1930.[22]
Előszót írt
Budapest székesfőváros lakásbérleti szabályrendelete: 265/1936. kgy. sz. (magyarázta: Sömjén László, vitéz Horváth László), Budapest, 1936.[23]
Liber Endre In: Amíg városatya lettem... A főváros főtisztviselőinek és a törvényhatósági bizottság tagjainak önéletrajzgyüjteménye fényképekkel, Budapest, 1931.
