A lengyel złoty (IPA: [ˈzwɔtɨ]hallgasd meglengyelül:Polski złoty, kiejtése kb. zuoti, de magyarul "zlotyi" a legelterjedtebb kiejtés[2]) Lengyelország jelenlegi hivatalos pénzneme, váltópénze a grosz (kiejtése: gros; 1 złoty = 100 grosz). A złoty szó lengyelül aranyból valót jelent, így a pénznév a gulden megfelelőjének tekinthető. A grosz megfelel a magyar garas, illetve a német Groschen pénznévnek.
Az Európai Unió tagjaként Lengyelország köteles bevezetni az eurót. 2022-ben a közvélemény-kutatások szerint a lengyelek közel 60%-a támogatja a złoty leváltását.[3]
Története
Az 1950 óta használt złoty (ISO 4217-kód: PLZ) az 1980-as évek szükségállapotai és gazdasági válságai során elinflálódott, de a kilencvenes évek elején sikerült megfékezni az inflációt és stabilizálni az árfolyamot. A złoty 1990. január 1. óta konvertibilis. A javuló gazdasági kilátások és a pénzügyi stabilitás lehetővé tette a valutareformot, 1995. január 1-jén bevezették az új złotyt, amely 10 000 régivel volt egyenlő.
Többszöri halasztás után, 2012-ben arról számolt be a lengyel pénzügyminiszter, hogy nem tűznek ki csatlakozási időpontot az euró bevezetésére, mivel az eurózónában további szerkezeti átalakításokat kell végrehajtani, hogy biztonságos legyen az.[4] További akadály a lengyel euró előtt, hogy a lengyelek 68 százaléka ellenzi a közös európai valutát. A másik a lengyel alkotmány, amely szerint a valutakibocsátás és a monetáris politika meghatározásának joga a nemzeti bankot illeti. Ezt át kellene adni az Európai Központi Banknak, ám ehhez kétharmados többségre lenne szükség a parlamentben.[5]
Lengyelországban 1991 októberétől 2000 áprilisáig csúszó árfolyamrendszert alkalmaztak (csúszó leértékelések), először árfolyamsáv nélkül, majd fokozatosan szélesedő árfolyamsávval. A sáv a középparitás körül +/- 15% szélességű volt (tehát összesen 30%), amikor 2000-ben teljesen eltörölték és a złoty szabadon lebegővé lett. A Lengyel Nemzeti Bank az inflációs célkövetés rendszerét alkalmazza.
A csúszó leértékelés rendszerének hitelessége Lengyelországban gyengébb volt, mint a hasonló, 1995-ben bevezetett magyar rendszer, utóbbitól eltérően ugyanis egyszeri árfolyamkiigazításokkal kombinálták: a złotyt kétszer leértékelték – 10,7, illetve 7,4%-kal – és egyszer 6%-kal felértékelték. A csúszás mértéke kezdetben havi 1,8% volt, ami a rendszer alkalmazásának végéig csökkent.