A kereszténység elterjedése – a Mediterrán térség más területeihez hasonlóan – Egyiptomban is átalakította a kultúra képét. Fokozatosan eltűntek a régi egyiptomi írásrendszerek, helyüket a görög ábécé betűit használó kopt írás lépett. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy kopt nyelv viszont az egyiptomi nyelv közvetlen leszármazottja.[1]
létezett kopt világi költészet is, így a későbbi századokban keletkezett Theodosziosz és Dionüsziosz története. Egy kopt költemény beszámol I. Konstantin római császár kereszténységre téréséről; az Arkhellidész története pedig egy bizánci legenda feldolgozása.[1]
Ugyancsak a kopt irodalomhoz sorolnak olyan műveket is, amelyek nem koptul maradtak fenn (hanem általában görögül, arabul), ámde amelyek esetében történelmi adatok igazolják vagy valószínűsítik (például a szerző görög nyelven nem tudása) azt, hogy az írás kopt nyelven született. Ilyen típus alá esnek a szerzetesi írások, elsősorban levelek (Remete Szent Antal, Szent Pakhomiosz, Szent Horszisziosz, Szent Senute levelei) és Pakhómiosz regulájának töredékei, az alexandriai pátriárkák (Péter, Atanáz, Timóteus, Theofil, Cirill, Theodóz) írásai. (Az utóbbiak esetében erősen kérdéses, hogy eredetileg koptul születtek-e.)[2]
Istenek, szentek, démonok Egyiptomban (szerk. Ulrich Luft), Kairosz Kiadó, Budapest, 2003, ISBN 9639484768, 428 p (Szent Senute és Oszlopos Szent Dániel apát életrajzával)
