A kolumbiai spanyol nyelvjárás (español colombiano) a kasztíliai spanyol nyelv Kolumbia területén kialakult változata, mintegy 41 100 000 anyanyelvi beszélővel.[1] Bizonyos hangtani tulajdonságokat figyelembe véve két fővariánsa különböztethető meg: a partmenti (superdialecto costeño), valamint a központi andoki (superdialecto central andino).
A nyelvjárás megkülönböztető sajátossága, hogy a mássalhangzó előtti és a szóvégi -s hehezetté válik vagy kiesik. Ennek kísérőjelensége a zöngés hangok zöngétlenedése: pl. las vacas [lahˈɸaka] ’a tehenek’, illetve a hasonulás: disco [ˈdikko] ’lemez’. E felosztási kritériumon kívül általánosságban az alábbi jellegzetességeket találjuk:
A partmenti nyelvjárás tovább osztható két alnyelvjárásra:
E nyelvjárás megkülönböztető jellemzője az /s/ mint sziszegőhang megőrzése mássalhangzók előtt és a szó végén, bár magánhangzók között/után előfordulhat a hehezetté alakulása vagy kiesése a spontán beszédben: necesita [neheˈsita] ’szüksége van’, nosotros [noˈ(h)otros] ’mi’ (névmás). Továbbá:
A központi andoki nyelvjárás szintén tovább tagolható két alnyelvjárásra:
A kolumbiai spanyol részletes nyelvjárási felosztása: a partmenti fővariáns tovább tagolható Karib-tenger-partira, amely öt alnyelvjárásra oszlik (cartagenai, Santa Marta-i, La Guajira-i, belső karibi és észak-santanderi), és Csendes-óceán-partira, amelynek két alváltozata (északi és déli) van. Az utóbbi szintén felbontható közép-keletire, három alnyelvjárással (nariñói–caucai, tolimai–huilai, cundinamarcai–boyacái), illetve közép-nyugatira, két alváltozattal (Valle del Cauca-i és antioquiai vagy paisa). A nyelvjárási tagolódás összefoglalva az alábbi ábrán látható az eredeti elnevezésekkel.
Említésre érdemes még, hogy Kolumbiában beszélnek két kreol nyelvváltozatot is: egyikük a spanyol alapú palenquero a San Basilio de Palenque közigazgatási területen, a másik pedig az angol alapú San Andrés y Providencia-i kreol vagy bendé.