Kolozsvári Grandpierre Emil

	Kolozsvári Grandpierre Emil
	Az 1982-es Körkép antológiában megjelent portréja
Született	1907. január 15.; Kolozsvár
Elhunyt	1992. május 11. (85 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Szülei	Grandpierre Emil
Foglalkozása	műfordító; újságíró; író;
Iskolái	Erzsébet Tudományegyetem (–1931)
Kitüntetései	Baumgarten-díj (1940); Baumgarten-díj (1944); József Attila-díj (1964); József Attila-díj (1975); Kossuth-díj (1980);
Sírhelye	Farkasréti temető (7/4-1-103)
	Írói pályafutása
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Jellemző műfajok	regény, novella
Első műve	A rosta
Fontosabb művei	A csillagszemű; A törökfejes kopja; A boldogtalanság művészete
Kiadói	Magvető Könyvkiadó
	Kolozsvári Grandpierre Emil aláírása
	IMDb; PORT.hu;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kolozsvári Grandpierre Emil témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Ez a szócikk ifjabb Grandpierre Emilről szól. Hasonló címmel lásd még: Grandpierre Emil (egyértelműsítő lap).

Kolozsvári Grandpierre Emil (Kolozsvár, 1907. január 15. – Budapest, 1992. május 11.) magyar író, műfordító és kritikus.

Élete

Francia eredetű erdélyi családban született, dr. Grandpierre Emil és Krassowszky Janka Margit gyermekeként Kolozsváron, 1907-ben, református vallásban. 1924-ben Budapestre költözött. A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán diplomázott, olasz-francia és filozófia szakon. 24 éves korában, 1931-ben jelent meg első regénye A rosta címmel. 1932-ben az Új arcvonal, 1937-ben Új erdélyi antológia című gyűjteményes kötetekben szerepelt.

1934. április 22-én Budapesten feleségül vette a római katolikus Hönich Lenke Máriát, Hönich Henrik és Beck Irén leányát.^[3] Házasságuk azonban 1943-ban válással végződött.^[4] Második felesége Szegő Magda könyvtáros, műfordító (sírköve mellékelt képén mint MAGDA szerepel)

Dolgozott többek közt a Statisztikai Hivatalban, az Iparművészeti Iskolában, valamint a Magyar Rádió dramaturgiai osztályán. 1941-től 3 éven keresztül a Franklin Társulat Kiadóvállalatának lektora volt. A második világháború után szovjet hadifogságba került, onnan visszatérvén a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetője majd helyettes műsorigazgatója lett 1949-ig. 1950-től 1951-ig a Hungária, illetve a Szépirodalmi Könyvkiadó lektoraként dolgozott.

1956 után kezdődött érett írói korszaka, sorra jelentek meg esszékötetei: az Utazás a valóság körül, az Eretnek esszék és A beton virágai. Kétszer nyerte el a Baumgarten-díjat (1941, 1944) és a József Attila-díjat (1964, 1975), valamint 1980-ban Kossuth-díjat kapott. Életműve a Magvető Könyvkiadónál jelent meg.

Főbb művei

A rosta (regény, 1931)
Ifj. Grandpierre Emil: Az olasz ismeretelméleti dráma; Gerő Ny., Bp., 1933 (Specimina dissertationum Facultatis Philosophicae Regiae Hungaricae Universitatis Elisabethinae Quinqueecclesiensis)
Dr. Csibráky szerelmei (regény, 1937)
A nagy ember; Franklin, Bp., 1937
Alvajárók (regény, 1938)
Tegnap (regény, 1940)
A sárgavirágos leány; Franklin, Bp., 1941
Szabadság (regény, 1945)
Lófő és kora; Hungária, Bp., 1946
Lelki finomságok. Négy elbeszélés; Parnasszus, Bp., 1947 (Parnasszus könyvtár)
A tőzsdelovag. Vígjáték Balzac nyomán; Budapest Irodalmi Intézet, Bp., 1947 (Szabad színpad)
Az értelem dícsérete. Vallomás a francia szellemről; Budapest Irodalmi Intézet, Bp., 1947 (Új könyvtár)
Mérlegen. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1950
Nem vagy egyedül; MDP, Bp., 1951 (Népnevelők kiskönyvtára)
A csillagszemű (regény, 1953)
Mesék, történetek. Negyvenöt magyar író a gyermekeknek; szerk. Hárs László, Kolozsvári Grandpierre Emil, ill. Györffy Anna, Szecskó Tamás; Ifjúsági, Bp., 1953
A förgeteges menyasszony. Vidám játék; ill. Kass János; Művelt Nép, Bp., 1954 (Színjátszók könyvtára)
A csodafurulya. Magyar népmesék; ill. Reich Károly; Ifjúsági, Bp., 1955 (Iskolai könyvtár)
A törökfejes kopja (történelmi regény, 1955)
Elmés mulatságok. Anekdóták; ill. Győry Miklós; Szépirodalmi, Bp., 1955
A halhatatlanságra vágyó királyfi (mese, 1956)
A csillagszemű. Regény, 1–2.; utószó Réz Pál, ill. Kondor Lajos; 3., átdolg. kiad.; Szépirodalmi, Bp., 1956
A bűvös kaptafa (regény, 1957)
A tisztesség keresztje (elbeszélések, 1957)
Mackókönyv; ill. Mallász Gitta; Ifjúsági, Bp., 1957 (Liliputi könyvtár)
A boldogtalanság művészete (regény, 1958)
Folton folt király; ill. Csohány Kálmán; Móra, Bp., 1958
Legendák nyomában. Irodalmi] tanulmányok; utószó Horváth Zsigmond; Szépirodalmi, Bp., 1959
Csinnadári a királyné szolgálatában; ill. Hegedüs István; Móra, Bp., 1960
A gyalogtündér (mesék, 1961)
Egy szereplő visszatér; ill. Bartha László; Szépirodalmi, Bp., 1961
Párbeszéd a sorssal (regény, 1962)
A szarvas királykisasszony; szöveg K. Grandpierre Emil, rajz Gábor Éva; Móra, Bp., 1963
A lóvátett sárkány. Vidám népmesék; ill. Heinzelmann Emma; Szlovák Szépirodalmi, Bratislava, 1963
Csendes rév a háztetőn (regény, 1964)
Az aquincumi Vénusz; ill. Takács Zoltán; Magvető, Bp., 1965 (Vidám könyvek)
A burok. Regény; ill. Keserü Ilona; Zrínyi Ny., Bp., 1965 (Kozmosz könyvek)
Eljegyzés mai módra (novellák, 1966)
Változatok hegedűre; ill. Keserü Ilona; Magvető, Bp., 1967
Arcok napfényben; Szépirodalmi, Bp., 1967
A burok és más történetek; Magvető, Bp., 1968
Dráma félvállról. Regény; Magvető, Bp., 1969
Utazás a valóság körül (tanulmányok, 1969)
Nők apróban (regény, 1970)
Szellemi galeri (regény, 1971)
Keresztben az úton; Szépirodalmi, Bp., 1971
Az utolsó hullám; Magvető, Bp., 1973
A burok és még két kisregény; Magvető, Bp., 1973 (Magvető zsebkönyvtár)
Harmatcseppek. Regény; Magvető, Bp., 1974
Táguló múlt; Magvető, Bp., 1975
A szerencse mostohafia (életrajzi regény, 1976)
Négy-öt magyar összehajol; Magvető, Bp., 1976 (Gyorsuló idő)
Változó felhőzet. Válogatott novellák; Magvető, Bp., 1977 (Grandpierre Emil összegyűjtött művei)
Hullámtörők; Magvető, Bp., 1978
Béklyók és barátok (önéletrajzi regény, 1979)
Herder árnyékában; Magvető, Bp., 1979 (Gyorsuló idő)
A szeplős Veronika. Kisregények, novellák, szatírák, tükörcserepek; Magvető, Bp., 1980
Árnyak az alagútban (önéletrajzi regény, 1981)
Egy házasság előtörténete (regény, 1982)
Eretnek esszék (1984)
Összefüggések. A körülmények regénye; Magvető, Bp., 1985
A rosta; Magvető, Bp., 1985
Emberi környezet (családregény, 1986)
Bolondos mesék (1987)
A beton virágai (esszék, 1988)
Harminc kalap, harminc majom; ill. Navratil Zsuzsa; Móra, Bp., 1988
Egy potenciavadász följegyzései az összeomlás után (elbeszélések, 1989)
Szépen gondolj rám! Egy szerelem története; Új Idő, Bp., 1990
A két kicsi bocs meg a róka. Foglalkoztató mesekönyv Kolozsvári Grandpierre Emil meséje nyomán; ill. Dékány István; s.n., s.l., 1990
A kárhozat angyala (kisregények, 1990)
Villanások és összefüggések. Az elfoglalt ember könyve; Magvető, Bp., 1990
Örömalma. Magyar népmesék; vál., szerk. Pataki Istvánné; Auktor–Saxum, Bp., 1998
Polgári szerelem. Elbeszélések; vál., utószó Réz Pál; Osiris, Bp., 2000 (Millenniumi könyvtár)
A lóvátett sárkány; ill. Reich Károly; Osiris, Bp., 2007

Díjai, elismerései

Baumgarten-díj (1940, 1944)
József Attila-díj (1964, 1975)
Munka Érdemrend, arany fokozat (1977)
Kossuth-díj (1980)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992)

Jegyzetek

↑ ^a ^b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. május 4.)
↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
↑ Budapest V. ker. polgári házassági akv. 223/1934. folyószám.
↑ Budapesti kir. tszék 2P.36329/6-1943. sz. végítélete.