Kisfaludy Elek és Raffel Erzsébet birtokosok fia, Kisfaludy Károly és Kisfaludy Sándor költők másod unokaöccse. A gimnáziumot Komáromban, Veszprémben és Győrött, a teológiát a bécsi Pazmaneumban és a Szent Ágostonról nevezett felsőbb papképző intézetben végezte. 1873. július 23-án pappá szentelték és nemsokára hittudományi doktorrá avatták. Rövid idejű káplánkodás után a győri püspöki líceumban 1876-ig tanulmányi felügyelő és teológiai tanár volt. 1877. január 2-án a budapesti egyetemen a dogmatika tanára és még ezen évben császári és királyi udvari káplán, 1890 márciusában a Szent István Társulat alelnöke; 1893. július 25-én a Szent Lélekről címzett dienesi prépost lett. Elnöke volt a Szent István Társulat kebelében működő tankönyvbíráló bizottságnak, tagja a tudományos és irodalmi osztálynak, melynek szervezési munkáiban is tevékeny részt vett és állandó tagja az Országos Közoktatási Tanácsnak. A Kerepesi úti temetőben nyugszik (29/2-1-17).
Nevét Kisfaludy Á. Bélának írta.
Költeményei a Pesti Hírlapban (1879. 169. sz. Koszorú Pázmándi Horvát Endre sírjára), a Katholikus Szemlében (1888), a M. Államban (1893. 74. sz.). Cikkei a Győri Közlönyben (1869-től, 1874. Levelek húgomhoz az olvasásról); az Uj Magyar Sionban (1878 óta, 1879. A theologia magyar nyelvéről); a Figyelőben (VIII. 1880. A Hímfy-dalok múzsája); a Religióban (1878 óta, 1882. I. A szentségek oksági viszonya); az Emlékkönyvben (kiadja a szent István-társulat 1882. Műveltség és vallás); a Kisfaludy Társaság Évlapjaiban (XVIII. Kisfaludy Sándor naplója 1796 márcz. 6-tól szept. 29-ig); a Katholikus Theologiai Folyóiratban (1883. A házasságról, 1883-84. A theologia magyar nyelve); a Magyar Könyv-Szemlében (1884. A győri püspökség nagyobb seminariumi könyvtáráról); közlések, könyvismertetések, vezércikkek, tárcák, költemények a következő lapokban és folyóiratokban: Magyar Állam (1872 óta), Gyorsirászati Lapok (1873), Katholikus Hetilap (1874 óta), Irodalmi Szemle (Eger, 1874 óta). Egyházművészeti Lap (1880 óta), Budapesti Hírlap (1882), Egri Népújság (1883), Győri Híradó (1884-től), Kth. Szemle (1887-től), Hittudományi Folyóirat, Borromaeus sat. A Szent István Társulat Naptárában (1884-től népies cikkek.)
Munkái
Koszorú Pázmándi Horváth Endre születésének százados évfordulója alkalmából. Pázmándon 1879. jún. 22. rendezett ünnepélyre a győregyházmegyei papság nevében fűzte. Győr, 1879.
Emlék a győri Arany-ünnepről. Uo. 1882. (Arany Jánosról.)
Egyházi beszéd 1886. aug. 20. Budán. Uo. 1886.
Thomisztika. Kisérlet a “Philosophia scholastica” magyar művelése érdekében. Bpest, 1886.
A szent mise áldozati valósága. Dogmatikus tanulmány. Győr, 1886.
Van-e már magyar Kempisünk? Kritikai összemérése a (De imitatione Christi libri) IV magyar fordításainak. Bpest, 1887. (Különnyomat a Kath. Szemléből.)
Levelek hugomhoz az olvasásról. Uo. 1888. (Ism. M. Sion, Kalauz 1889.) Online
Szerkesztette a Katholikus Szemlét 1888-91-ben Budapesten és Pázmány Péter összes műveinek az egyetem által eszközölt kiadásában a Kempis-fordítást és a Szentek tiszteletiről c. műveket adta ki.
Álneve és jegyei
Buhinvölgyi, K. Á. B., 556., -sf-, -yda- s a többi.
Győri Életrajzi Lexikon. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr, Győr Városi Könyvtár, 1999.
Győri életrajzi lexikon. 2., átdolg. kiadás. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr, Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár, 2003.
Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
