Először Polgárdiban volt káplán, majd 1952-ben Nagytétényben; 1953-tól Budafok-Belvárosban működött káplánként és hitoktatóként. 1960-ban püspöke Remetekertvárosba, 1962-ben pedig Tárnokligetre helyezte. 1965-ben Tárnokliget adminisztrátorává, 1967-ben pedig plébánosává nevezte ki. Az ő szervezésében épült fel a község Jó Pásztorról nevezett temploma. 1974-től Nagytétényben volt plébános.[3][4] E minőségében kezdte meg a hitoktatók továbbképzését szolgáló, évenként megrendezett egri kateketikai lelkigyakorlatok szervezését. Kiemelkedő figyelmet szentelt a fiatalok nevelésének: ministránstalálkozókat, a papi hivatást ébresztő közös együttléteket, táborozásokat szervezett.[3]
Püspöki pályafutása
II. János Pál pápa1992 februárjában nevezte ki váci megyés püspökké. Püspökké szentelése Vácott történt március 21-én.[3][4] Jelmondatául ezt választotta: „In Christo amici” (Krisztusban barátok). Az ő püspöksége alatt renoválták a szeminárium épületét és a Váci székesegyházat. Restaurálták a nagypréposti palotát, és megújult a váci kálvária. Ebben az időben kezdte meg működését a Székesegyházi Kincstár és Egyházmegyei Gyűjtemény. Elindult az Egyházmegyei Kántorképző és a levelező teológiai oktatás. Sokat fáradozott az egyházi iskolák újraindításáért. Az ő nevéhez fűződik az 1952-ben állami kényszerből bezárt váci szeminárium újraindítása. 1995-ben Gödöllő-Máriabesnyőn egyházmegyei zsinatot tartott.[3]
Püspökként 2003. március 22-ig szolgálta az egyházmegyét, 75. életévét betöltve nyugdíjba vonult.[3][4] Nyugdíjas éveit a verőcei egyházi szeretetotthonban töltötte.[3]
Hosszú és súlyos betegséget követően, életének 83., papságának 60. évében hunyt el. A váci székesegyház altemplomában temették el 2010. december 14-én.[3]
Művei
Teológiai évkönyv. Szerk. Cserháti Józseffel és Nyíri Tamással. Budapest, 1976
Párbeszéd Istennel. Imakönyv. Összeáll. Csépány Lászlóval és Szabó Gézával. Budapest, 1982 (9. kiad. 1997)
Jézus élete. Szentírási szemelvények. Budapest, 1983