Tanult a stuttgarti gimnáziumban, majd 1832-től 1836-ig a tübingeni teológiai szemináriumban, ahol 1840-1843-ban repetens volt. 1844.-ben böblingeni, 1849-ben stuttgarti diakónus, 1852-ben ugyanitt dékán (szuperintendens), 1868-ban első udvari hitszónok, a konzisztórium főtanácsosa és főpap lett. Németországban kiváló hitszónok hírében állt és hazájának elsőrendű vallásos költője volt. Mint prózaíró több kötet egyházi beszédet és bibliamagyarázati munkát irt, s mint költőtől számos kötet vallásos költemény jelent meg, melyek, úgy az előbbiek, mint emezek is, több - némelyek kilenc - kiadást is értek és részben angol nyelvre is lefordíttattak; vallásos költeményei közül magyar nyelvre is többet lefordítottak, így Karsay Sándor evangélikus püspök a protestáns árvaházi naptárban közölt néhányat, Kovács Lajos pedig Egyházi beszédeket (Pest, 1860) írt Gerok után.
