Egerfarmosi és sztregovai Kandó László (Budapest, 1886. június 14.[5] – Budapest, Józsefváros, 1950. október 22.)[6] magyar festő, főiskolai tanár.
Egerfarmosi és sztregovai Kandó László (1859–1897) takarékpénztári hivatalnok és leveldi Kozma Ilona (1859–1933) fiaként született nemesi családban. Képzőművészeti tanulmányait a párizsi Julian Akadémián végezte, ahol Jean-Paul Laurens volt a mestere. Nyaranta Nagybányán dolgozott: 1906-ban a szabadiskolában, 1907–1909-ben pedig az iskolán kívüliek csoportjában.
1912-ben lett a kecskeméti művésztelep tagja. Budapesten telepedett le. 1907-től állított ki naturalista portrékat, tájképeket, de hadifestőként is jelentkezett alkotásaival. 1915-ben József főherceg VII. hadtesténél dolgozott és több száz gyors, de aprólékosan részletezett ceruzarajzban örökítette meg az ekkor olasz fronton harcoló magyar katonák arcát.[7] Művészien kimunkált, kevésbé torzított figurális karikatúrákat is készített a Borsszem Jankó című vicclapnak.
1921–22-ben az Ernst Múzeumban volt látható gyűjteményes tárlata. 1929-ben részt vett a Arcképfestők Társaságának alapításában, amelynek aktív tagja volt. 1943-ban egy rövid ideig a budapesti Képzőművészeti Főiskola rektora és tanára volt.
Két portréja a főváros, egy a Belügyminisztérium tulajdona, két festménye pedig a Magyar Nemzeti Galériában található.
Nyughelye a Fiumei úti sírkertben található, Kandó Kálmán síremlékében,[8] akinek unokaöccse volt. Kandó László nagyapja, Kandó Sándor (1828–1861)[9] és Kandó Kálmán apja, Kandó Géza (1839–1906)[10] testvérek voltak.