PROFILBARU.COM

	Somogyi József
	A Budapest folyóirat 1982. évi májusi számában; Csigó László felvétele
Született	1916. június 9.; Félszerfalva
Elhunyt	1993. január 2. (76 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	szobrászművész, ; pedagógus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1971. április 25. – 1980. március 6.)
Iskolái	Czuczor Gergely Bencés Gimnázium (1935–1936); Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1936–1941);
Kitüntetései	Kossuth-díj (1954); Munkácsy Mihály-díj (1956); Magyarország Érdemes Művésze díj (1966); Magyarország Kiváló Művésze díj (1970); SZOT-díj (1981);
Sírhelye	Óbudai temető
	A Wikimédia Commons tartalmaz Somogyi József témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a szobrászról szól. Hasonló címmel lásd még: Somogyi József (egyértelműsítő lap).

Somogyi József (Félszerfalva, 1916. június 9. – Budapest, 1993. január 2.) Kossuth-díjas magyar szobrászművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára, 1974–1987 között rektora.

Életpályája

A szülőfaluból elkerülve ifjúságát Rárón (ma Ásványráró része) töltötte, ahol édesanyja postamester volt.

Középiskoláit Győrben a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban majd Pápán a református kollégiumban végezte, (1935–1936) Aba-Novák Vilmos Szabadiskoláján tanult. (1936–1941) között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, majd itt diplomázott.

Mesterei: Réti István, Kontuly Béla, Kisfaludi Strobl Zsigmond. Jogásznak készült, de a művészet felé fordult. 1940-ben a Szinyei Társaság tavaszi szalonján Örvös medve című alkotása kitüntető elismerést kapott. 1945–1963 között a Képző- és Iparművészeti Gimnázium, 1963-tól 1993-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1974 és 1987 között rektora volt. A háború utáni szobrásznemzedék jelentős tagja.

Széles körű közéleti tevékenységet folytatott. Tanári tevékenysége mellett politikusként országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja és mindezek mellett a református egyház presbitere is volt.

Munkássága

Első kiállításán 13 éves korában, Győrben megismerkedett Borsos Miklóssal. Már korai, az 1940-es években alkotott állatszobraival szakmai figyelmet keltett. Első kiemelkedő, korszakjelző műveként az 1953-ban megformált Martinász valósult meg, amely csak hét évvel később kerülhetett Dunaújvárosban köztérre. AZ 1960-as évek alkotásaival, elsősorban a budapesti Mednyánszky-síremlékkel, a hódmezővásárhelyi Szántó Kovács János emlékművel, a szigetvári Zrínyi Miklós lovasszoborral az 1945 utáni monumentális szobrászat természetelvű, figuratív ágazatának fontos alkotásait hozta létre. Szobrászatának lényeges jellemzője a vázszerűség, a szerkesztettség. Az alakjait átható mély érzelmi töltetet expresszív kifejezés, a felületkezelés rusztikussága hordozza. A megrendelésre készült, köztérre került, mintázással komponált, bronzból kivitelezett alkotások mellett az életmű fontos részét alkotják a terrakotta világi és szakrális körplasztikák, a bronz kisplasztikák, a domborművek és az érmek, valamint a változatos technikával készült rajzok együttese. Az állatszobrai, a falusi és bibliai jelenetei, a szőlőprésidézetek, a korpuszok és pieták, lírai érzelmek és drámai indulatokkal töltöttek. Műveit fölényes formabiztonság, a valóság szenvedélyes megismerésére és visszaadására való törekvés jellemzi. Alkotásai a belső dinamizmust és drámai erőt sugároznak. Tihanyban lévő háza második otthona volt, ahol közel került a természethez, erőt gyűjtött az alkotáshoz. A Belső-tó partján fiatal művészek számára művésztelepet létesített, ahol diákjait oktatta.

Családja

Felesége rajzot oktatott. Két leányuk született, Somogyi Mária (Borbála), aki a Képzőművészeti Szakközépiskolában és a BÁV-nál oktatott, és Somogyi Ágnes (Magdolna), aki általános iskolai tanítónő volt Budapest III. kerületében, Csillaghegyen.

Kiállítások

Csoportos kiállítások (válogatás)

1948 Közösségi művészet felé, Képzőművészek Szabad Szakszervezete, Budapest
1950–1965 1–10. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1970 XXXV. velencei biennále, Velence (Hincz Gyulával)
1978 Műcsarnok, Budapest (Reich Károllyal)
1971 III. Országos Kisplasztikai Biennále, Pécs, Új Művek, Műcsarnok, Budapest
1975 Jubileumi Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1978 Magyar szobrászati kiállítás, Műcsarnok, Budapest.
1978 Műcsarnok, Budapest (Reich Károllyal)

Egyéni kiállítások (válogatás)

1946, 1947, 1948 Fővárosi Népművelési Központ
1971 Budapesti Történeti Múzeum, Budapest
1972 Helikon Galéria, Budapest
1973 Medgyessy Terem, Hódmezővásárhely, Tokaj
1974 Balassagyarmat
1977 Hatvani Galéria, Hatvan
1979 Újpalota, Budapest
1983 Műcsarnok, Győr
1985 Gózon I. Művelődési Központ, Kiskunhalas
1986 Káptalant, Sopron
1998 Református Kollégium, Pápa

Emlékkiállítások (válogatás)

1994 Pápa, Szent Mihály-bazilika, Veszprém
1996 Bencés Apátsági Múzeum, Tihany, Mestermű Galéria, Veszprém, Ásványráró
1997 Mester és tanítványai, Hadtörténeti Múzeum, Budapest

Díjak, kitüntetések (válogatás)

1954 Kossuth-díj
1956 Munkácsy Mihály-díj
1958 Világkiállítás Nagydíja, Brüsszel (a Táncolók című, Kerényi Jenővel közösen alkotott műért)
1965 Tornyai-plakett
1966 Érdemes művész
1970 Kiváló művész
1971 III. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé díja
1976 Munka Érdemrend arany fokozata
1978 Madách-díj, Salgótarján
1981 SZOT-díj
1982 Budapest Székesfőváros Pro Arte díja
1986 Magyar Népköztársaság Zászlórendje
1991 Magyar Művészetért díj

Közélet

1968-tól 1977-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége elnöke
1974-től 1978-ig az Elnöki Tanács tagja
1984-től 1992-ig a Magyarországi Református Egyház világi elnöke
1992-től a Magyar Művészeti Akadémia alapító és elnökségi tagja

Alkotásai

Köztéri művei

1948 Oroszlán, bronz, Budapest, Parlament
1950 Öntelt mackó, mészkő, Dunaújváros
1953 Martinász, bronz, felállítva 1960, Dunaújváros
1955 Bőség, Sopron
1955 Kubikos, bronz, Budapest, Bajza u.
1956 Béke, Kazincbarcika
1958 Dózsa-emlékmű, Cegléd, áthelyezve Kiskunfélegyházára
1958 Táncolók, (Kerényi Jenővel) Brüsszel, Világkiállítás
1959 Széchenyi-hegyi tv-adó, bronz relief, Budapest
1961 Madách Színház homlokzati szobrai, (Kiss Kovács Gyulával és Kerényi Jenővel, Budapest
1961 Krisztus, gipsz, Cserépváralja, római katolikus templom, lebontva
1963 Család, bronz, Budapest, Óbudai kísérleti lakótelep
1963 Pihenő, sportoló ifjúság, terrakotta dombormű, Szeged, Rákóczi tér 1.
1965 Szántó Kovács János, bronz, Hódmezővásárhely^[1]
1965 Lány csikóval, bronz, Budapest, Gellérthegy
1965 Anyaság, bronz, Budapest, Török u.
1967 Felszabadulási emlékmű, bronz, Salgótarján
1967 Korpusz (bronz, 1967, Hollóháza)
1968 Őzek (bronz, 1968, Szeged, Felső-Tiszaparti Gimnázium)
1968 Zrínyi Miklós, bronz, Szigetvár
1968 Gólyák, bronz, Budapest, Textilgyári Óvoda
1968 kétfigurás kompozíció, bronz, Balatonőszöd, Minisztertanács Üdülője
1969 relief, bronz, Budapest, Pollack Mihály tér, Magyar Rádió
1970 Gladiátorok, bronz, Budapest, Budapesti Műszaki Egyetem
1970 Mednyánszky-síremlék, bronz, Budapest, Kerepesi temető
1971 Hárfás lány, bronz, Budapest, Óbudai Zichy-kastély
1971 Halászok, bronz, Siófok, szállodasor
1971 Fekvő figura, bronz, Baja, Városi Kórház
1972 Dózsa György, bronz, Cegléd, Kossuth tér^[2]
1973 Petőfi Sándor, bronz, Pápa
1973 Csellós lány, bronz, Vácrátót, Botanikus kert
1974 Mihályfi Ernő-síremlék, bronz, Budapest, Kerepesi temető
1975 Felszabadulási emlékmű, bronz, 1975, Vác
1976 Szovjet hősi emlékmű, bronz, Miskolc
1976 Anya gyermekkel, bronz, Budapest, Kossuth téri metróállomás
1978 Dr. Pólya Jenő, pirogránit, 1978, Budapest, István Kórház)
1979 Aratók, bronz, Dunaújváros, Duna-part
1981 Bartók Béla portréemlékmű, bronz, Budapest, Feneketlen tó parkja
1981 Nagy László-emléktábla, bronz, Pápa, Petőfi Sándor Gimnázium
1983 Megfáradt ember, bronz, Makó, József Attila Múzeum előtt
1983 Nimród, bronz, Győr
1985 A fasizmus áldozatainak emlékműve, (Finta Józseffel),^[3] bronz, bazalt, Budapest, Gesztenyés-kert
1986 II. Rákóczi Ferenc mellszobor, bronz, Tekirdag (Rodostó), Rákóczi-emlékhely
1986 II. Rákóczi Ferenc, bronz, Sárospatak, Várpark
1987 Három grácia, bronz, Veszprém, Kossuth Lajos u.
1988 Bessenyei György, mellszobor, bronz, Sárospatak
1988 Széchenyi István, bronz, Budapest, Széchenyi-rakpart
1988 Kocsi Csergő Bálint református prédikátor, bronz, Pápa
1990 Vörösmarty Mihály, bronz, Sopron
1990 Szent István, bronz, Szentistván telep
1992 A II. világháború áldozatainak emlékműve, bronz, Ásványráró
1992 Veres Péter portré, bronz, Budapest, Veres Péter Gimnázium

Művei közgyűjteményekben

Jókai Mór Művelődési Központ, Pápa
Fővárosi Képtár, Budapest
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Somogyi József Galéria, Pápa.

Emlékezete

1993-ban Pápa Város Önkormányzata megnyitotta a Somogyi Galériát.
1994-ben Ásványráró Község Képviselőtestülete posztumusz díszpolgárrá fogadta
1996-ban Ásványráró Község iskolája az ő nevét veszi föl
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Tihanyi Művésztelepének névadója

(http://www.mke.hu/about/epuletek.php Archiválva 2013. június 19-i dátummal a Wayback Machine-ben)

Irodalom

Rózsa Gyula: Somogyi-jegyzetek, Kritika, 1979/9–10.
Wehner Tibor: Köztéri szobraink, Gondolat Kiadó, Budapest, 1986. ISBN 963-281-709-5
Kovács Péter: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992
Wehner Tibor: Szárnyaló, üldögélő galamb. Vonások Somogyi József szobrászművész életművéhez, Új Művészet, 1993/7.
Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái, Szeged, 1993

Jegyzetek

↑ „a szobor lényeges láncszem a magyar köztéri szobrászat deheroizáló tendenciájának kibontakozásában” (Wehner Tibor: Köztéri szobraink 31–32. o.)
↑ „végre művészileg és érzelmileg is hiteles, korszerű, változó, megváltozott történelmi szemléletünket is tükröző- képviselő Dózsa-monumentum született. (24.)” – írja Rózsa Gyula Somogyi-jegyzetek című írásában
↑ építész

Források

Somogyi József élete. gyel.gyor.hu. (Hozzáférés: 2010. november 19.)^{[halott link]}
Somogyi József. artportal.hu. [2009. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 19.)

További információk

Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] „a szobor lényeges láncszem a magyar köztéri szobrászat deheroizáló tendenciájának kibontakozásában” (Wehner Tibor: Köztéri szobraink 31–32. o.)

[2] „végre művészileg és érzelmileg is hiteles, korszerű, változó, megváltozott történelmi szemléletünket is tükröző- képviselő Dózsa-monumentum született. (24.)” – írja Rózsa Gyula Somogyi-jegyzetek című írásában

[3] építész

[1]

[2]

[3]

Somogyi József (szobrász)