A jövevényszavak a török nyelvben több forrásból származnak. Az 1932-ben alapított Török Nyelvintézet (Türk Dil Kurumu) kezdte meg a nyelv megreformálását Atatürk reformjainak keretein belül. A reformok során megtisztították a nyelv nagy részét az oszmán-török, perzsa, arab és más nyelvekből származó jövevényszavaktól, és egyszerűsítették a nyelvtant is. A jövevényszavak helyére régi török szavakat ajánlottak, illetve egyes esetekben meglévő török igék tövéből képeztek új szavakat. A helyettesítésként használt szavak nem mindig gyökereztek meg, és a generációk között is vannak különbségek: az idősebbek még gyakran használják a ma már régiesnek ható arab és perzsa jövevényszavakat, míg a fiatalabbak inkább törekszenek a helyettesített török szavak használatára. Az újonnan javasolt kifejezések közül némelyik időközben új jelentésekkel is gazdagodott, így nem mindig lehet őket szinonimaként használni a régi jövevényszavakkal.
A nyelvújítás ellenére sok régi jövevényszó a mai napig is használatos, amellett, hogy időközben újak is érkeznek a nyelvbe, főként franciából és angolból.
A nyelvújításkor sok új szót meglévő török igékből származtattak képzők segítségével. Például, a bat- (lenyugszik, elsüllyed) igetőből alkották meg a batı (nyugat) szót, az ay (hónap) szóból pedig az aylık (fizetés, bér) szót, a gün (nap) alkották meg a günce (napirend) vagy güncellemek (frissíteni, naprakésszé tenni) szavakat.
* A régi és az új szó is használatban van. ** Az új szó nem olyan elterjedt, mint a régi.
A perzsa jövevényszavak esetében a Török Nyelvintézet nem írt elő cserét, mert a perzsa szavak jobban asszimilálódtak a török nyelvbe, mint az arabból származók.
* Az új szó kevésbé használatos, mint a jövevényszó.
A francia jövevényszavak az 1800-as években kezdtek el beszivárogni a török nyelvbe a tanzimat (reformkorszak) idejében; csaknem 5000 szót vettek át, ezek nagy része ma is él.
* Még mindig használatos, a török változattal együtt.
* Az új és a régi szó együtt van használatban.