Izobutanol
|
|
|
IUPAC-név |
2-metilpropán-1-ol
|
Szabályos név |
2-metil-1-propanol
|
Más nevek |
izobutil-alkohol
|
Kémiai azonosítók
|
CAS-szám |
78-83-1
|
RTECS szám |
NP9625000
|
|
Kémiai és fizikai tulajdonságok
|
Kémiai képlet |
C4H10O
|
Moláris tömeg |
74,12 g/mol
|
Megjelenés |
Színtelen folyadék
|
Sűrűség |
0,80 g/cm³[1]
|
Olvadáspont |
-107,8 °C[1]
|
Forráspont |
108 °C[1]
|
Oldhatóság (vízben) |
95 g/l, 20 °C[1]
|
Viszkozitás |
3,95 centipoise 20°C-on
|
Gőznyomás |
11,8 mbar (20 °C), 73,4 mbar (50 °C)[1]
|
Veszélyek
|
EU osztályozás |
Irritatív (Xi)[2]
|
NFPA 704 |
|
R mondatok |
R10, R37/38, R41, R67[2]
|
S mondatok |
(S2), S7/9, S13, S26, S37/39, S46[2]
|
Lobbanáspont |
27 °C[1]
|
Öngyulladási hőmérséklet |
430 °C[1]
|
LD50 |
2460 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
|
Rokon vegyületek
|
Rokon alkoholok |
izopropanol, etanol, 2-butanol
|
Rokon vegyületek |
aceton, propilén, diizopropil-éter
|
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.
|
Az izobutanol (vagy izobutil-alkohol, 2-metil-1-propanol, 2-metilpropán-1-ol) egy az alkoholok közé tartozó szerves vegyület. Primer alkohol, hidroxilcsoportja láncvégi szénatomhoz kapcsolódik. A butanol négy szerkezeti izomerje közül az egyik, a másik három az n-butanol, a szek-butanol és a terc-butanol.
Kémiai tulajdonságai
Vízben, etanolban és dietil-éterben oldódó, színtelen, jellegzetes szagú folyadék. Gyúlékony vegyület, a lobbanáspontja körülbelül 27 °C. Az alkoholok általános reakcióit mutatja: karbonsavakkal észtereket képez, illetve dehidrogénezéssel aldehiddé alakul.
Előfordulása a természetben
A természetben észterei alakjában található meg, ezek az észterek gyümölcsök ízanyagai.
Előállítása
A keményítő alkoholos erjedésekor keletkező úgynevezett kozmás olajok alkotórésze. Ezekből frakcionált desztillációval nyerhető ki. Előállítható a szintézisgázból is katalizátor jelenlétében, a metanol ipari előállításához hasonló módon.
Felhasználása
Az izobutanol kiindulási anyagként szolgál szerves kémiai szintéziseknél, például észterek és lágyítók előállítására használják.[1] Oldószerként is alkalmazzák, főként a lakkiparban.
Források
- Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet
- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
Hivatkozások
Lásd még
|
---|
Alkoholok | Egyértékű alkoholok | |
---|
Többértékű alkoholok | |
---|
|
---|
Enolok | |
---|
Fenolok | Egyértékű fenolok | |
---|
Többértékű fenolok | |
---|
|
---|