II. Erik Eriksson vagy Felejthetetlen Erik (dánul: Erik Emune), (1090 körül[1] – 1137. szeptember 18.[2]) dán király 1134-től haláláig.
I. Erik törvénytelen fiaként született. A felejthetetlen melléknevet önmagának adományozta,[3] miután – testvérét Knutot megbosszulandó – 1134-ben Lund mellett legyőzte nagybátyját, Nielset, és így megnyílt előtte az út a trónhoz. Kegyetlen királyként uralkodott.[4] Hogy trónját biztosítsa, 1135-ben megölette testvérét, Haraldot és annak nyolc fiát;[4][5] elismerte Lothar császár fennhatóságát;[4][5] harcolt Magnus Sigurdsson norvég király és a vend kalózok ellen.[4] Rügen sziget lakóit a keresztény hit felvételére kényszerítette.[4][5] 1137-ben végül meggyilkolták.[4]