I. Frigyes Vilmos jelentős államadósságot örökölt apjától, I. Frigyestől, melyet fegyelmezetten törleszteni tudott és uralkodása során rendbe tette az ország pénzügyeit.
Az uralkodó támogatta a gazdaság fejlődését, hajógyárakat építtetett, dohánymonopóliumot vezetett be stb. A bevételeket a hadsereg fejlesztésére fordította elsősorban.
Frigyes Vilmos számos telepest hívott országába. Csak a salzburgipüspökség területéről mintegy 1500 protestáns telepes érkezett porosz földre és Brandenburgba. Berlinbe jelentős számban érkeztek csehek, akik fontos szerepet játszottak a textilipar fejlesztésében.
A király protekcionista gazdaságpolitikát folytatott, mely azonban lassanként majdhogynem rendőrállammá változtatta Poroszországot. A lakosságnak meg volt tiltva, hogy külföldi textilből készítsen ruhát, és az uralkodó elrendelte a külföldi kelmék megsemmisítését.
A tudományokat és művészetet I. Frigyes Vilmos nem támogatta, ezeket inkább gúnyolta. Elhíresült mondása Leibnizről: „Teljesen haszontalan ember, aki arra is alkalmatlan, hogy tisztességesen álljon a strázsán.”
A családban tartott fegyelem és szigor miatt összetűzésbe került fiával és örökösével, a későbbi II. (Nagy) Frigyes királlyal.
I. Frigyes Vilmos uralkodása alatt a Porosz Királyság Európa negyedik legnagyobb katonai hatalmává vált. 89 000 katonát tartottak hadrendben ebben az időszakban. A militarizmus abban is kifejezésre jutott, hogy I. Frigyes Vilmos volt az első olyan uralkodó, aki egész életében tiszti egyenruhát viselt.
Porosz gránátos 1718-ban a 6. gyalogezredből (Infanterieregiment No. 6), a híres óriásgárdából (Riesengarde), vagyis a „hosszú fiúk” (Lange Kerls) sorából.
Frigyes Lajos (1707–1708), kisgyermekként meghalt.
Vilma (Wilhelmine, 1709–1758), aki 1731-ben III. Frigyes brandenburg-bayreuthi őrgróf (1711–1763) felesége lett.
Frigyes Vilmos koronaherceg (1710–1711), kisgyermekként meghalt.
Frigyes (1712–1786), utóbb II. Frigyes porosz király, Brandenburg választófejedelme, aki 1733-ban Erzsébet Krisztina braunschweig-wolfenbütteli hercegnőt (1715–1797) vette feleségül.
Sarolta Albertina (1713–1714), kisgyermekként meghalt.
Friderika Lujza (1714–1784), aki 1729-ben Károly Vilmos brandenburg-ansbachi őrgrófhoz (1712–1757) ment feleségül.
Filippina Sarolta (1716–1801), aki 1733-ban I. Károly braunschweig-wolfenbütteli herceg (1713–1780) felesége lett.
Lajos Károly Vilmos (1717–1719), kisgyermekként meghalt.
Zsófia Dorottya Mária (1719–1765), 1734-től Frigyes Vilmos brandenburg-schwedti őrgróf (1700–1771) felesége.
