Horváth Zsigmond és Loew Zsófia fia. 1902-ben a Színészakadémia növendéke lett és 1904-ben nyert akadémiai oklevelet. 1904-ben a Nemzeti Színház szerződtette. 1907-08-ban a Népszínház–Vígopera tagja volt, majd 1908-ban ismét visszaszerződött a Nemzeti Színházhoz, ahol 1927-ben főrendezőnek nevezték ki. 1929. április 6-án megülte működése 25 éves fordulóját, s ekkor aranygyűrűvel tüntették ki. Horváth egyike volt a legkiválóbb Molière-interpretátoroknak. 1928. október havában kinevezték a Színművészeti Akadémia tanárává 1930-ig drámai és vígjátéki gyakorlatot és beszédet tanított. Halálának okai szívgyengeség, hűdéses elmezavar.
Magánélete
Első házastársa Bálint Mária volt, akit 1919. április 16-án vett feleségül, ám hat évvel később elváltak.[3] Második felesége Körmendi Eduárda Mária volt, akivel 1926. június 16-án Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot.[4]
Főbb színházi szerepei
Argan (Molière: A képzelt beteg)
Chrysale (Molière: Tudós nők)
Böffen Tóbiás (Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok)
Gyalu (Shakespeare: Szentivánéji álom)
Jourdain úr (Molière: Az úrhatnám polgár)
Lombai (Kisfaludy K.: Csalódások)
Mandarin (Klabund: A krétakör)
Pancracio (A salamancai varázsló)
Má (Krétakör)
Babosy Károly (A házasságok az égben köttetnek)
Ravaszdi (Makrancos hölgy)
Pollacsek János (Három testőr)
Örkényi báró (Nagymama)
Leonato (Sok hűhó semmiért)
Főbb rendezései
Dosztojevszkij: Karamazov testvérek
Bibó L.: A juss
Shakespeare: II. Richárd
Hevesi S.: Elzevir
Zilahy Lajos: A hazajáró lélek
Tóth E.: A tolonc
Herczeg Ferenc: Ocskay brigadéros
Shakespeare: Julius Caesar
Szigeti J.: A vén bakancsos és fia, a huszár
Filmszerepei
Tutyu és Totyó (1915) – Tutyu úr, nyugalomba vonult tőkepénzes
