Gaston orléans-i herceg (Gaston d’Orléans, teljes nevén Gaston Jean Baptiste de France) (Fontainebleau, 1608. április 25. – Blois, 1660. február 2.); a Bourbon-házból született francia királyi herceg, IV. Henriknek, Franciaország és Navarra királyának (1553–1610) és Medici Mária toszkánai nagyhercegnőnek (1573–1642) harmadszülött fia, XIII. Lajos király öccse, Orléans hercege.
Kiváló hadvezér volt, több hadjáratot vezetett sikeresen. Mivel bátyjának, XIII. Lajosnak sokáig nem született gyermeke, Gaston herceget tekintették a trón első várományosának. Amikor 1638-ban mégis megszületett Louis Dieudonné herceg, a trónörökös (dauphin), a későbbi XIV. Lajos király, majd két évre rá öccse, (I.) Fülöp, Orléans hercege (1640–1701), ezzel Gaston herceg trónöröklési reményei füstbe mentek. A várományosság elvesztése saját egzisztenciáját is súlyosan érintette, jövedelmei megcsappantak, hitelezői megszüntették a további hitelek folyósítását, így nem tudta befejezni Blois kastélyának megkezdett felújítását.
1642-ben, amikor bátyjának, XIII. Lajosnak egészsége megromlott, Gaston herceg részt vett Cinq-Mars márki összeesküvésében, amely őt, Gastont akarta a királyság katonai főkormányzójának (lieutenant général) székébe juttatni. Utóbb Gaston meghátrált, „ejtette” támogatóját. Cinq-Mars márkit kivégezték.
Gaston herceg kétszer nősült. Első felesége a nagyon gazdag Bourbon Mária (1605–1627) volt, Montpensier hercegnője. Második felesége a Vaudémont-házból való Margit hercegnő (1615–1672) volt, Lotaringia és Bar hercegnője.
Bourbon Máriától egy gyermeke született:
Lotaringiai Margittól született gyermekei:
A haldokló XIII. Lajos megtette öccsét Languedoc tartomány polgári és katonai főkormányzójának. 1643-ban, amikor XIII. Lajos meghalt, Gaston királyi herceget nevezték ki az egész királyság katonai főkormányzójává (lieutenant général du royaume) és a királyi tanács vezetőjévé (chef des conseils), de XIV. Lajos kiskorúságának idejére alárendelték őt sógornőjének, az özvegy Ausztriai Anna anyakirálynénak. Anna királyné viszont teljesen magához ragadta a régensi hatalmat, háttérbe szorítva Gastont.
A következő években Gaston hadvezérként több sikeres hadjáratot vezetett Spanyolország ellen. 1644–45-ben elfoglalta Flandria egy részét, Gravelines, Béthune, Bourbourg, Armentières, Courtrai és Mardyck városokat.
A királyi vérből való hercegekkel együtt Gaston is részt vett a Fronde felkelésben. Ennek kudarca után 1652-ben Mazarin bíboros Blois-ba száműzte, itt hunyt el 1660-ban. A királyi család tagjainak temetkezőhelyén, a Saint-Denis-székesegyházban temették el. Orléans hercegének címét XIV. Lajos király saját öccsére, Fülöp hercegre ruházta át.