A Galaxis útikalauz stopposoknak(The Hitch Hiker's Guide to the Galaxy)Douglas AdamsGalaxis útikalauz stopposoknak című regénye alapján készült televíziós sorozat, melyet a BBC 2 1981 januárja és februárja között sugárzott. A sorozatot megelőzte két rádiójáték 1978-ban és 1980-ban, a Galaxis útikalauz-regénysorozat első része és egy dupla LP kiadvány 1979-ben, valamint színpadi előadások 1979-ben és 1980-ban. A televíziós sorozat hat epizódja az első regényt, és a második regény 15. fejezetétől a végéig fedi le.
Magyarországon 2005-ben jelent meg DVD-n a Budapest Film Kft két lemezes kiadásában.
Forgatás
A Galaxis útikalauz stopposoknak rádiójáték 1978-ban sugárzott első hét epizódjának sikere után 1979. május 29-én Douglas Adamset megbízták, hogy augusztus 1-jéig írjon egy forgatókönyvet a televíziós adaptáció bevezető részéhez.[2] Egy animált változatról megbeszélés zajlott 1978 őszén, de végül akkor úgy döntöttek, a sorozat jelentős részét élő szereplős filmre készítik el, és csak az Útikalauz ismertetői lesznek animált változatban.[3]John Lloyd írót, aki az első rádiójáték-sorozaton is együtt dolgozott Adamsszel, bízták meg, hogy kezdje el a sorozat televízióra alkalmazását a forgatókönyv elkészülte után.[4] Adams akkor már a második rádiójáték-sorozaton dolgozott, illetve a Ki vagy, doki? televíziós sorozatnál is dolgozott, így a BBC a forgatókönyv határidejét kiterjesztette november végére.[5] Végül is 1979 decemberében készült el a bevezető forgatókönyve, majd 1980 januárjában megegyezés született a hátralévő részek forgatókönyvéről is. Bár még volt néhány ellenvélemény, miszerint a történet nem filmesíthető meg, Alan J. W. Bell kapta a produceri és rendezői feladatokat, John Lloyd társproducer volt.
1980 elején a bevezető epizódot több jelenettel elkezdték forgatni. Rod Lord rendezett egy 50 másodperces, animált részletet a Bábel-hal bemutatásáról. Douglas Adams és Alan J. W. Bell is elégedett volt az eredménnyel, így Rod Lord zöld utat kapott az első epizód – majd a teljes sorozat – további animációinak elkészítésére.[6] Az első epizód narrátorával, Peter Jonesszal 1980 márciusában vették fel a szöveges részeket. A Pángalaktikus Gégepukkasztó ismertetőjében szereplő két zöldbőrű földönkívüli jelenetét 1980. május 8-án fejezték be. A vogon érkezésekor játszódó tömegjelenetet, az ivónál és Arthur házánál történő eseménykenet 1980. május 11 és 16. között vették föl. A vogon űrhajó belsejében játszódó eseményeket a BBC TC1-es stúdiójában készítették el 1980. június 7-én. A bevezető epizód végső vágása 1980. július 2-án készült el és három nappal később mutatták be tesztközönség számára. 1980 augusztusában további sikeres tesztvetítések után a stáb 1980 szeptemberében újra összeállt, hogy az összes epizódot elkészítse. Az utolsó epizód munkálatai 1981 januárjában folytak.
Arthur egy nap arra ébred, hogy házát egy sárga buldózer le akarja rombolni, hogy gyorsforgalmi út épüljön a helyén, ezért köntösében a gép elé fekszik a sárba. Megjelenik barátja, Ford Prefect és egy közeli ivóba hívja Arthurt, hogy bevallja neki, ő nem is földi élőlény, és hogy a Földet nagyjából 10 perc múlva el fogják pusztítani a vogonok, hogy helyére hiperűr-sztrádát építsenek. Miközben a két barát izomlazító gyanánt elfogyaszt fejenként három korsó sört, Arthur házát ledöntik, a vogon flotta pedig elpusztítja a Földet. Fordnak és Arthurnak sikerül stopposként a vogon hajó fedélzetére jutni.
A vogon hajó kapitánya megkínozza a két potyautast verseinek felolvasásával, majd kidobják őket a világűrbe. Haláluk előtti utolsó másodpercben fölvette őket a valószínűtlenségi hajtóművel felszerelt Arany Szív űrhajó. Marvin, a mindig lehangolt robot a hídra kíséri őket, ahol találkoznak Zaphod Beeblebroxszal, a Galaxis elnökével, és Trilliannel, a Föld másik túlélőjével.
Az Arany Szív a legendás Magrathea bolygóhoz közeledik, amely több millió évvel ezelőtt luxusbolygók építésével foglalkozott. Egy automatikus rakétatámadást túlélve leszállnak űrhajójukkal. Itt Szlartibartfaszttól megtudják, hogy a Föld megrendelői hatalmas szuperintelligens pándimenzionális lények, akiknek csak a mi dimenziónkban való betüremkedésük az egérformájuk.
Szlartibartfaszt elmondja Arthurnak, hogy az egerek egyfajta kísérletként rendelték meg a Föld bolygó létrehozását, mely valójában egy számítógépes program volt, ami tíz millió éven át futott, hogy megtalálják a nagy kérdést az életre, a világmindenségre, meg mindenre, melyre a válasz a Bölcs Elme által 7 év fél millió évnyi gondolkodás után adott 42 volt. Azonban a vogonok a Föld tíz milliós programjának vége előtt 5 perccel elpusztították a bolygót, így a nagy kérdést nem tudták meg az egerek. Benji és Frankie, Trillian két egere úgy gondolja, Arthur agya tartalmazza a nagy kérdést, ezért ki akarják venni az agyát. Mivel megérkezik a galaktikus rendőrség, Arthurék menekülni kezdenek, majd egy számítógépteremben lőni kezdenek rájuk.
A számítógépteremben robbantás keletkezik, és a négy áldozat hirtelen egy étteremben találta magát, a Teljesútban, vagyis a vendéglőben a világ végén. Ford találkozik régi ismerősével, Pörkölt Desiatóval, azonban a rocksztár adózási okokból egy évet éppen halottként tölt. Zaphodot Marvin keresi telefonon, aki több millió éven át várta az időben előreugrott társaságot. Marvin ugyanis még mindig a Magratheán volt, amelynek romjaira az étterem épült. Zaphodék elviszik Pörkölt űrhajóját, visszakerülnek saját idejükbe.
Megpróbálják irányítani az űrhajót, de a gond az, hogy a hajó arra van programozva, hogy Pörkölt Katasztrófasújtotta Terület nevű együttesének koncertje keretében a Kakrafoon Napjába zuhanjon. Arthur rátalál a teleportra, de az irányítórendszer működik, ezért valakinek a hajón kell maradni a működtetéséhez. Marvinra esik a választás. A teleportálás után Arthur és Ford egy hajón találják magukat, Zaphod és Trillian nincs velük, de több ezer halottat fedeznek fel a hajóban. A hajó a Golgafrinchamről érkezett. Utasai szerint bolygójukat pusztulás fenyegette, ezért a teljes lakosságot három óriási hajóban másik bolygóra irányították. Ezen a hajón, a B bárkán a telefonmosók, fodrászok, producerek, tanácsadók, stb. hibernált testeik utaznak. A hajó eléri végcélját, lezuhan egy kékes-zöld bolygón. Míg a golgafrinchamiek semmit sem csináltak, Ford és Arthur rájött, hogy a Földön vannak két millió évvel korábban, illetve hogy nem a bolygó ősemberei, hanem a használhatatlan golgafrinchamiek az ősei. Azonban az egyik ősember, akit Arthur scrabble-özni tanít, a betűkből kirakja a negyvenkettő szót. Ezen felbuzdulva Arthur is kipróbálja, hiszen a nagy kérdést ott lehet az agyában. A próbálkozás eredménye: „Mennyit kapsz, ha megszorzod a hatot kilenccel?”
Fogadtatás
Annak ellenére, hogy a BBC illetékesei úgy vélték, a Galaxis útikalauz megfilmesíthetetlen, a sorozat mégis sikeres lett. 1981-ben a BBC elnyerte a brit Royal Television Society RTS Television-díját, a sorozat készítői pedig 1982-ben három kategóriában nyertek BAFTA-díjat.[7]
Lehetséges folytatás
Tervek között szerepelt a sorozat folytatása, melynek történetét Adams eredetileg egy Ki vagy, doki?-epizód részére írta Doctor Who and the Krikketmen címmel, de a BBC elutasította azt. A sorozat második szériája sosem készült el, és Adams ötletéből született meg Az élet, a világmindenség, meg minden című harmadik regény.[8][9]
↑Simpson: The Pocket Essential Hitchhiker's Guide. 2006. 96. o. ISBN 9781904048466
↑Appendix V: Doctor Who and the Krikkitmen. In Neil Gaiman: Don't Panic: The Official Hitchhiker's Guide to the Galaxy Companion. David K. Dickson, M. J. Simpson. 3. kiadás. (hely nélkül): Titan Books ltd. 2003. ISBN 1-84023-501-2
