PROFILBARU.COM

	Felgyógy (Geoagiu de Sus)
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Fehér
Község	Diód
Rang	falu
Községközpont	Diód
Irányítószám	517747
SIRUTA-kód	7794
	Népesség
Népesség	669 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	< 3 (2011)
	Földrajzi adatok
Terület	(belterület) 1,72 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 46° 15′ 16″, k. h. 23° 35′ 33″46.254529°N 23.592575°EKoordináták: é. sz. 46° 15′ 16″, k. h. 23° 35′ 33″46.254529°N 23.592575°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Felgyógy témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Nem tévesztendő össze a következőkkel: Algyógyfelfalu, Diód, Feredőgyógy.

Felgyógy (románul: Geoagiu de Sus, korábban Șovaș is) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében, az Erdélyi-hegyalján.

Fekvése

Tövistől kilenc km-re északnyugatra, kb. 6 km hosszan terül el.

Nevének eredete

Nevét patakjáról, a Diódi-patakról kapta.

Előtagja nem a távolabb fekvő Algyógyra, hanem Diódra utal. Első említései: Gyod (1332), Felgyogy (1410), Felső Diod (1583/1670), Oláh vagy Fel Gyogy (1665). A korai említésekről nem mindig lehet eldönteni, hogy Felgyógyra vagy Diódra vonatkoznak-e.

Története

A középkorban magyarok is lakták. Benkő József mint bor- és gyümölcstermő faluról emlékezik meg róla (alma, körte és cseresznye). Jelentős volt borászata is, 1873-ban 250 kataszteri holdon termesztettek szőlőt.^[2]

A reformkori Erdélyben az elsők között próbálkoztak itt a vetésforgó alkalmazásával. 1846-ban lakói feljelentést tettek a zsidó kocsmárosokra, amiért azok állítólag „vitriollal” mérgezik az égetett szeszt.

Lakói 1792-ben visszatértek az ortodox hitre, majd 1819-ben alakult benne ismét görögkatolikus egyház.^[3]

1849 januárjában unitus papja, Nicolae Repede vezette Nagyenyeden a minorita rendházba menekült magyar polgárok lemészárlását. Ortodox papja, Anton Papp viszont ugyanakkor enyedi magyarokat mentett.^[4]

Fehér, majd Alsófehér vármegyéhez tartozott. 1908-ban a nagyenyedi járástól az újonnan létrehozott tövisi járáshoz csatolták.^[5] A felvégen lakó görögkatolikusok a 19. század végén, tizenhárom család kivételével, áttértek az ortodox hitre.

Népessége

1850-ben 1293 lakosából 1288 volt román nemzetiségű; 1069 ortodox és 224 görögkatolikus vallású.
1900-ban 1608 lakosából 1575 volt román és 22 magyar anyanyelvű; 1848 ortodox és 93 görögkatolikus vallású. A lakosság 27%-a tudott írni-olvasni; a nem magyar anyanyelvűek 2%-a beszélt magyarul.
2002-ben 792 lakójából 791 volt román nemzetiségű; 792 ortodox vallású.

Látnivalók

A falu külterületén áll az ortodox ún. kolostortemplom. Legkorábbi falfestményeinek egyes stílusjegyei arra utalnak, hogy eredeti formájában 16. századi. Így talán V. Afumați Radu havasalföldi vajda, a diódi uradalom akkori ura építhette 1521 és 1525 között. Kezdetben kolostor is tartozott hozzá. 1557-ben püspöki székhelyként említették. 1724-ben átalakították, majd 1762 után, amikor elpusztult, újjáépítették. 1785-ben a császári csapatok lerombolták, ezután már csak a templomot építették újjá. Külső és belső falfestményeit 1792–1793-ban a resinári Iacov készítette.
A Diódi-patak szurdokvölgye a falu és Valea Mănăstirii között a Remetei-szoros bevezető szakaszának tekinthető.
A különleges formájú Bulz-szikla.
Az alfalusi Legszentebb Istenanya ortodox templom 1786-ban épült, egy korábbi fatemplom helyén. 1819 és 1948 között a görögkatolikusoké volt. Tornya faerkélyes.
Régi parasztházak: Nicolae Dărămuș háza (18. század vége – 19. század eleje), Cornel Pop al lui Dumitru háza (1740), Mihai Cioară háza (19. század közepe)