A Fejér vármegyei Adonyban született, Frank Lipót és Ofner Anna (1856–1921)[3] fiaként. Anyai nagyszülei Ofner Ádám és Treu Lujza voltak. Horváth Zoltán színiiskolájában végzett.[4] Vidéki színházakban játszott, a kor neves színigazgatóinál – Rakodczay Pál és mások – kezdte pályáját. Nyíregyházán játszott először, majd Szeged (1897, 1903–05), Budapesten a Tarka Színpad (1901), a Magyar Színház (1902) és a Népopera (1913), valamint Debrecen (1901–02) voltak pályájának főbb állomásai. 1905-től Kassán színész és rendező, 1910-től Kolozsvárott főrendező volt, ahol magánszíniiskolát is vezetett. Faragóra döntő hatást gyakorolt a kolozsvári színházban töltött időszak. Kolozsvári működése alatt a Színészek Egyesületének ösztöndíjasaként rövid külföldi tanulmányútra utazott, melynek során Bécs, Salzburg, München, Nürnberg, Frankfurt, Köln, Berlin, Drezda és Prága színházi életével ismerkedett meg. 1912-ben Impresszióim című munkájában számolt be tanulmányútján, valamint vidéki működése alatt szerzett tapasztalatairól.
Színigazgató
Faragó Ödön mint Svengáli Stephen Potter Trilby-jében Szegeden.
1913-ban Faragó elnyerte a Kassai Nemzeti Színház igazgatói posztjára kiírt pályázatot. Nagy tervekkel vágott neki kassai megbízatásának, az első világháború viszont keresztülvágta elképzeléseit, sőt 1919–20-ban a társulat sorsa is kérdéses volt, mivel a város az újonnan alakuló Csehszlovák Köztársaság része lett, az új hatalom pedig megnehezítette a magyar színházak működését – például alacsonyabb állami támogatásban részesültek, mint a szlovák nyelvű színházak és társulatok.
1917. január 25-én Budapesten, a Józsefvárosban feleségül vette a nála 21 évvel fiatalabb Biller Irén színésznőt,[5] akitől 1925-ben elvált.[6]
A szlovákiai magyar színházak 1920-as összevonásakor – egy színigazgatói poszt lett a kettő, a pozsonyi és a kassai helyett – Faragó megpályázta az összevont igazgatói posztot és azt el is nyerte. Ezt a funkcióját 1923-ig töltötte be, miután koncessziója lejárta előtt váratlanul pályázatot írtak ki az igazgatói helyre, melyet Földes Dezső nyert meg. 1924-ben Földes távozott az igazgatói székből, amelybe újra Faragó tért vissza. A posztot 1926 októberéig töltötte be, amikor lemondott hivataláról és Szegedre távozott. Szegeden viszont csak egy évig vezette (igazgatóként) a társulatot, 1927-től Budapesten az Andrássy úti Színház főrendezője lett, majd a főváros csaknem minden magánszínházában megfordult mint színész. 1945-től haláláig a Nemzeti Színház tagja volt.
Művei
1912 – Impresszióim
1918 – A vidéki színészet újjáépítése
1933 – Irások és emlékek
1942 – Írásaim és emlékeim
1946 – A magyar színészet országútján
A szlovenszkói és ruszinszkói magyar színészet 25 éves története. 1918 évtől a szovjet felszabadítási harcokig. Kézirat.
Irodalom
Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918-1938. Pozsony : Madách Könyvkiadó, 1974.
↑A Magyar színművészeti lexikon szerint Horváth Zoltán színészeti előkészítő iskolájában végzett, míg a Magyar színházművészeti lexikon szerint 1896-ban végezte el a budapesti Színművészeti Akadémiát. Neve nem szerepel az SZFE archívumában.
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.
Faragó Ödön. In Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. I. kötet (Aágh Endre – Faust). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. [1929]. 471. o.
