Donje Vodičevo (szerbül: Доње Водичево), falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, Novi Grad községben, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 70, közúton 95 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 10, közúton 12 km-re északkeletre, az Una jobb partján és a tőle keletre fekvő dombvidéken a Strižna-patak völgyében, 120 – 260 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. A Novi Grad - Kostajnica főúton kívül áthalad rajta a Novi Grad – Kostajnica vasútvonal is. A vasútállomás a szomszédos Vodičevo faluban található. A település szórvány jellegű, a völgyfenék szélein és a völgyoldalakon épült kis falvakból, valamint számos, az Una völgyében, az út mentén, mintegy 135-250 m magasságban épült házból áll. A faluban egy általános iskola működik.[3]
Népessége
| Nemzetiségi csoport
|
Népesség
1991[4]
|
Népesség
2013[4]
|
| Szerb
|
773
|
625
|
| Bosnyák
|
2
|
0
|
| Horvát
|
8
|
8
|
| Jugoszláv
|
13
|
0
|
| Egyéb
|
5
|
2
|
| Összesen
|
801
|
635
|
Története
Boszniában a Dubicával és a Szanával határolt terület neve Vodicsa volt. Ezt a földet egy tartalmában részben igaz, egyébként hamis oklevél szerint Imre magyar király 1197-ben adományozta a Blagajiak (Babonicsok) ősének, akik ettől kezdve Vodicsa ispánjának (grófjának) is nevezték magukat. Az adományozást II. András magyar király 1218-ban, majd IV. Béla magyar király 1241-ben meg is erősítette.[5] Az V. István halála utáni időben 1292-ben, Mária királyné, immár Babonić I. Radoszló bánnak adományozta Gorica, Podgorja, Szana és Orbász nemzetségi vármegyéit.[6] A Babonicsok azonban 1337 körül elvesztették határszéli birtokaikat, és helyébe a vodicsai birtokuk szomszédságában az Una menti Blagaj várát kapták.
1343-ban blagaji Dujam ispán felkérte a zágrábi káptalant, hogy határozzák meg és írják le Vodičevo birtokának határait, melynek az eleget is tett. A 14. század közepén a Babonicsok egy sor erődöt birtokoltak az Una és a Szana folyók mentén, amelyek közül mint a család két ágának székhelye, a legfontosabbak Blagaj és Krupa voltak, de Ostrožacot,Vodičevót, valamint Kamengradot is birtokolták.[7] Középkori Vodičevo, vagy Vodica (Wodicha, Wodycha, Wodychan, Vadychan, Vodyche) az Una folyó jobb partján volt található, a szemközti Dvor na Unitól lefelé fekvő Unčani és Divuša horvát falvak között. (Ez a hely a mai Donje Vodičevónak felel meg.) Feltételezhető, hogy a Vodičevo név onnan származik, hogy a közeli Una folyó gyakran megáradt, és az egész völgy egészen Poljavica és Cerovice falvakig, amelyek 250 m tengerszint feletti magasságban fekszenek, el volt árasztva. (Maga az Una folyó völgye átlagosan kb. 120 m tengerszint feletti magasságban fekszik.)[8] Vodičevo vára 1269-ben abban az oklevélben szerepel először, melyben Babonics Jakab és Krisztián IV. Béla király unokája, Béla macsói herceg előtt megvédték itteni birtokukat a helyi nemességgel szemben. Az 1270-es években itteni udvarházukat úgy megerősítették, hogy az oklevelekben már teljes joggal „castrum”ként említik. A 15. és 16. században az Una folyó környékének nagymértékű elnéptelenedése következett be, amikor az oszmánok fenyegetése miatt a lakosság 60%-a elhagyta ezt a területet. Bojanovski feltételezte először, hogy Vodičevo középkori vára a Donje Vodičevó-i ún. Đurića torony (Kula) lehet. A rom egy viszonylag alacsony teraszon található egy patak felett, Đurići falucska területén, és 1964-ben az épület északnyugati sarka volt látható, 2–4 méter hosszú és legfeljebb 7 méter magas falszakaszokkal. Keletről és a délkeleti oldalon a Strižanac-patak veszi körül, amely valamivel lejjebb ömlik a Strižana-patakba, amely viszont a horvát oldalon fekvő mai Unčani faluval szemben ömlik az Unába.[9]
A vodičevói Szűz Mária plébániát 1334-ben említi először Ivan goricai főesperes „item ecclesia beate virginis de Vodicha...” alakban.[10] 1266-ban ugyan egy Szent Péter templomot is említenek itt, de ez a templom később már nem szerepel a korabeli forrásokban. Lehetséges, hogy Vodičevóban két templom is állt, de valószínűbb, hogy 1266-ban inkább a templom titulusát cserélték fel. A 14. század második felében Vodičevo fokozatosan kezdte elveszíteni gazdasági és stratégiai fontosságát, ugyanis a 14. század közepe után a közeli Blagaj vára lett a Babonicsok központja. Sőt, Zágrábi Egyházmegye Dubicai főesperessége plébániáinak jegyzékében 1501-ben Vodičevóban már nem is említenek plébániatemplomot. Nyilvánvatóan az itteni hívek a blagaji plébánia irányítása alá kerültek. Ennek ellenére Vodičevo továbbra is Babonicsok blagaji ágának birtokában maradt.[11]
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Kostajnicai járáshoz tartozó Dobrlin község részeként a településnek 125 háztartása és 850 ortodox szerb lakosa volt.[12] 1910-ben a Novi járásba tartozó Vodičevo községben, Donje Vodičevón 144 háztartást, 834 ortodox szerb és 82 katolikus horvát lakost találtak.[13]
A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben Vodičevo községnek 244 háztartása és 1706 lakosa volt.[14] Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt. A Bosznia-Hercegovinában zajló polgárháború idején a település a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település, Novi Grad község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei
- Crkvina – középkori templom maradványai az Oštrica-domb lejtőjén. A nyugat-keleti tájolású romok egy 15x8 méteres területen találhatók. Déli fala mentén két nagyobb és három kisebb kőtöredék látható, melyek valószínűleg egy középkori sírkőből származnak. A leletek kora a 14. - 15. század.[15]
- Kula – a vodicsai Babonics család középkori várának maradványai a Strižanac-patak völgye feletti 247 m-es magaslaton. 1974-ig még álltak az északi sarok romjai, melyek ekkor az útépítés során omlottak le. Ma már csak az alapfalak és kerámiatöredékek találhatók.[15]
Jegyzetek
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20397
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20397
- ↑ Српскa енциклопедијa (2011) - Доње Водичево
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Novi Grad (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. augusztus 20.)
- ↑ Hrvoje Kekez. Plemićki rod Babonića do kraja 14. stoljeća, 14. o. (2011)
- ↑ Hrvoje Kekez. Plemićki rod Babonića do kraja 14. stoljeća, 69. o. (2011)
- ↑ Hrvoje Kekez. Plemićki rod Babonića do kraja 14. stoljeća, 135. o. (2011)
- ↑ Hrvoje Kekez. Plemićki rod Babonića do kraja 14. stoljeća, 290. o. (2011)
- ↑ Hrvoje Kekez. Plemićki rod Babonića do kraja 14. stoljeća, 291. o. (2011)
- ↑ Hrvoje Kekez. Plemićki rod Babonića do kraja 14. stoljeća, 40. o. (2011)
- ↑ Hrvoje Kekez. Plemićki rod Babonića do kraja 14. stoljeća, 292. o. (2011)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 51. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 170. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beogradu, Sarajevo, 1924. 107. o.
- ↑ a b Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2024. szeptember 7.)
